Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP KB titkárának beszéde az MSZMP X. kongresszusán

belül létező jobb- vagy „baloldali" opportunisták nacionalizmusától. Mindezek alapján — ahogyan azt a Központi Bizottság beszámolójában Kádár János elvtárs leszögezte — pártunk elvi meggyőződéssel vallja: internacionalizmusunk fokmérője a Szovjetunióhoz és kommunista pártjához való viszonyunk. Nemzetközi politikánk kiindulása, minden mást megelőző célja: a megbonthatatlan, örök szovjet—magyar barátság fejlesztése és erősítése. Ezen állandó törekvésünkhöz kapcsolódnak szorosan a szocialista világrendszer erejének, egységének növelésére irányuló erőfeszítéseink. A szocialista világrendszer egységének fejlesztését, erejének növelését célzó nemzetközi politikánkban mindig abból indulunk ki, hogy csak az lehet jó nekünk, ami jó barátainknak is, szövetségeseinknek is, amivel egyaránt erősítjük magunkat és közösségünket. Ha az élet olyan helyzetet produkál — és ez bizony előfordul —, hogy sajátos érdekeink ütköznek a közös érdekekkel, akkor azt a közösnek rendeljük alá, abban a meggyőződésben, hogy hosszú távon csak ez lehet eredményes. Nemzeti érdekeink és világrendszerünk közös céljai tartósan nem lehetnek ellentétben egymással, de amíg ez az ellentét fennáll, a részérdeket alárendeljük az egésznek, mert meg vagyunk arról győződve, hogy csakis így cselekszünk népünk valódi érdekei szerint is. Hazánk, valamint a többi szocialista ország két- és több oldalú kapcsolatai is igazolják, hogy meghatározó szerepe alapvetően annak van, ami bennünket összeköt, egységbe tömörít, és nem a szétválasztó tényezőknek. Ennek bizonyítéka a gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatok, a társadalmi, tudományos és kulturális együttműködés rendkívül dinamikus fejlődése éppen úgy, mint együttműködésünk a nemzetközi munkásmozgalomban és a világpolitika porondján. A következő években a kétoldalú és a sokoldalú együttműködés lehetőségeit jobban hasznosítva, egymást segítve, haladunk tovább a felemelkedés útján és növeljük a szocialista világrendszer súlyát, a világ dolgozóira gyakorolt befolyását, vonzerejét. Az internacionalista elvek érvényesülésének, erejének szép példája a hősiesen harcoló vietnami testvéreink mellett megnyilvánuló szolidaritás. A mi pártunk és kormányunk — népünk egyetértésével, a dolgozó milliók öntudatára, áldozatkészségére építve — kezdettől fogva azt tartja, hogy vietnami testvéreink harcát támogatnunk kell anyagi, katonai, politikai és diplomáciai téren, valamint a propaganda eszközeivel, egészen a végső győzelem kivívásáig. Vietnami testvéreink önfeláldozó harcának már elért történelmi jelentőségű eredménye, hogy az egész világnak bebizonyították: a legerősebb imperialista nagyhatalom — az Amerikai Egyesült Államok — sem képes legyőzni a számarányánál, gazdasági erejénél fogva jóval kisebb, de a hazája szabadságáért, függetlenségéért minden áldozatra kész népet. Ez a magyarázata annak, hogy az imperialista agresszorok bűnei miatt elhúzódó súlyos háború szenvedései nem törték meg, és a jövőben sem törhetik meg a vietnami nép ellenállását. A világ haladó közvéleménye ezért tartja már ma politikai és erkölcsi győztesnek a vietnami népet. Az idő múlásával állandóan növekszik azoknak az embereknek a száma, akik a vietnami néppel vállalt szolidaritáson keresztül eljutnak az imperializmus igazi természetének felismeréséhez, az ellene folytatott harc vállalásához.