Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Országgyűlés elnökének előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján (Részletek)

koznak ki teljesen. Teljes mértékben kifejlődött és a tőkésországok politikai és gazdasági életét uralja a monopólium, ami az imperializmus lényege volt és maradt. Az imperializmus Lenin által feltárt jellemvonásainak megerősödése mellett számos új jelenség is keletkezett. Ezek keletkezése és fejlődése elválaszthatatlan a világ társadalmi-politikai-gazdasági értelemben vett kettészakadásától, a szocialista világrendszer kialakulásától, a két világrendszer harcától, továbbá a termelőerők fejlődésétől, a tudományos-technikai forradalomtól s a tőkésországokon belül dúló osztályharctól. Az új jelenségek tanulmányozása, s belőlük a megfelelő következtetések levonása a lenini módszer segítségével — valamennyi kommunista párt mindennapi kötelessége, Számos kutató és politikus azzal magyarázza a kapitalista gazdaság és politika új jelenségeit, hogy a két világrendszer küzdelmében az imperializmus védekezésre kényszerült, s alapvető stratégiai célja az, hogy megőrizze megmaradt pozícióit. Ez illúzió, az imperializmus természetének félreértése. Az ellentétes társadalmi rendszerek küzdelmében a status quo legfeljebb ideiglenes állapot lehet a harc egyes területein, de nyilvánvaló, hogy amíg két rendszer van, nem szűnik meg közöttük a harc, s a meglevő erőviszonyok, a meglevő állapotok befagyasztására az imperializmus sohasem gondol. A vezető imperialista nagyhatalmak között vannak ellentétek, a széthúzás tendenciája napjainkban is hat az imperialista államok egymás közötti viszonyában, de a szocialista világrendszer, a nemzeti felszabadító forradalom, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ellen vívott harcban a kapitalista országok egységesek. A leghatalmasabb imperialista állam, az Egyesült Államok köré tömörülnek, s ellentéteiket alárendelik a szocializmus, a haladás ellen vívott harcnak. Ma is érvényes s napjainkban ezernyi tényével igazolt Leninnek az az alapvető megállapítása, hogy az imperializmus a kapitalizmus fejlődésének utolsó szakasza. Ez a kizsákmányolásra épített társadalmi formációk utolsó típusa, amelynek bukása után törvényszerűen a szocializmus következik. Az osztályharc — amelyben végső soron az imperializmus elbukik — a végsőkig élesedik. Az 1969-es moszkvai nyilatkozat megállapítja: „A jelenkori társadalmipolitikai világhelyzet lehetővé teszi, hogy az imperializmus elleni harcot új szintre emeljük. Az imperializmussal szemben, fokozva a támadást ellene, döntő fölénybe kerülhetünk, vereséget mérhetünk agressziós és háborús politikájára. Ez sürgősen konkrét és gyakorlati intézkedéseket és akciókat követel meg valamennyi kontinensen, hogy világos távlatot mutassunk a demokratikus és haladó erőknek, mindazoknak, akik érdekeltek az emberiség nyugtalanító nagy problémáinak, a béke és a biztonság problémáinak megoldásában." A szocialista világrendszer ma már három földrészen 14 országot foglal magában. Ebben a rendszerben, földünk területének 26 százalékán él az emberiség 35 százaléka, s itt állítják elő a világ ipari termelésének 39 százalékát. A szocialista világrendszer kialakulása az emberiség történelmének új