Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Országgyűlés elnökének előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján (Részletek)

dalmi rendszer győz, amelyik a munka termelékenységének magasabb fokát éri el, nagyobb mennyiségben állítja elő az anyagi, szellemi és társadalmi javakat, s ennek következtében az emberek reális, ésszerű szükségleteit magasabb fokon elégíti ki. E feladat megoldásának alapvető feltételeiről beszélt ezután Kállai elvtárs, majd így folytatta: A békés egymás mellett élés politikai programjának pregnáns része az általános és teljes leszerelés. E globális cél felé törekszünk a részleges megállapodásokon keresztül, amilyenek az atomcsend, az atomsorompó, az atommentes zónák és az atommentes kozmosz létrehozásáról kötött egyezmények. Minden ilyen lépés korlátozza az imperializmust. Az általános és teljes leszerelés azonban olyan ütemben haladhat előre, amilyen mértékben a szocializmus javára tovább változnak az erőviszonyok, s ahogyan kibontakoznak a két rendszer közötti gazdasági-tudományos és kulturális kapcsolatok. Érthető, hogy a békés egymás mellett élés politikáját csakis nemzetközi méretű osztályharcban — a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom együttes erejével — lehet rákényszeríteni a kapitalista országokra, önként, önmagától ezt az elvet — úgy, ahogyan azt mi értelmezzük — egyetlen tőkésállam sem fogja alkalmazni. Az imperializmus önmaga nem változtatja meg természetét. Csak az antiimperialista erők következetes harcával lehet elérni, hogy a békés egymás mellett élés elvei a nemzetközi viszonyok általános elismert, kötelező érvényű normáivá váljanak. A békés egymás mellett élés politikáját a szocialista országok sem képesek külön-külön, egymástól függetlenül, sőt esetleg egymással versengve, sok esetben egymásnak ellentmondó módon megvalósítani. Ez a békés egymás mellett élés politikájának objektív alapjait gyengíti. így nemcsak fő célunkat nem érhetjük el, hanem gyengít]ük a szocialista világrendszert is, s lehetőséget adunk arra, hogy a kapitalista országok fellazítási taktikája eredményeket érjen el. Az egyes szocialista országok és a kapitalista országok közötti kapcsolatokat a békés egymás mellett élés közös politikája alapján úgy kell és lehet csak fejleszteni, ha eközben a szocialista országok egysége is erősödik, ha az imperializmus szelektív taktikájával és diszkriminációs politikájával nem lazíthatja a szocialista országok egységét és együttműködését, ha az egyes szocialista országok nem válhatnak a kapitalista világ függvényeivé. A békés egymás mellett élés közös politikája természetesen nem jelenthet sablonos uniformizáltságot a szocialista országok külpolitikájában. Éppen ellenkezőleg! Az egyes szocialista országoknak, attól függően, hogy milyen helyet foglalnak el az antiimperialista világfrontban és attól függően, hogy velük szemben milyen politikát folytatnak az imperialista országok, a közös vonal alapján sajátos taktikát kell alkalmazniuk. Lenin alapos munkájának köszönhető az imperializmus jellegének, történelmi helyének és szerepének feltárása. Ezt elsősorban Leninnek „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" — itt a jelző valóban nem felesleges — című halhatatlan műve tartalmazza. Lenin legfontosabb megállapításai ma is érvényesek, sőt a Lenin által felfedett, s a XX. század elején csírájában meglevő jelenségek ma bonta-