Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Országgyűlés elnökének előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján (Részletek)

főként együttműködés és verseny, politikai, diplomáciai és ideológiai téren viszont elsősorban harc a követendő módszer. Sokan hajlamosak arra, hogy e politikát leegyszerűsítsék, s csak egyegy oldalát vegyék figyelembe. Némelyek csak a két világrendszer gazdasági versenyét vagy a leszerelést és a háború elkerülését, vagy az államközi kapcsolatok fejlesztését látják benne. Mindez természetesen valóban fontos és elengedhetetlen része a békés egymás mellett élés politikájának, de külön-külön távolról sem meríti ki annak forradalmi tartalmát, mert ez a politika a két ellentétes társadalmi rendszer küzdelmének minden területet átfogó formája. Alapvető követelménye, hogy a két rendszer harcából kizárjuk a katonai összecsapást, a vitás kérdések fegyveres megoldását. Természetesen, ha két küzdő fél harcából bizonyos eszközöket kizárunk, más harci eszközöket és más harci formákat kell alkalmazni nagyobb mértékben, ezért a békés egymás mellett élés viszonyaiban a két rendszer közötti küzdelem különösen a politika, a gazdaság, az ideológia, a kultúra területén erősödik. Ez törvényszerű jelenség. A békés egymás mellett élés politikája kizárólag a különböző társadalmi rendszerű államok és nem osztályok, pártok közötti viszonyt fejez ki. Közvetlenül nem alkalmazható ez a politika sem a tőkésországok munkásosztályának és dolgozó tömegeinek a monopóliumok ellen folytatott osztályharcára, sem a még gyarmati sorban élő népek nemzeti függetlenségi harcára, sem a felszabadult népeknek az új gyarmatosítók ellen folytatott küzdelmére. A szocialista országok a békés egymás mellett élés politikájával a nemzetközi életben a következő célok megvalósítására törekszenek: — minden nép nemzeti függetlenségének kivívása s állami szuverenitásának tiszteletben tartása; — lemondás a vitás kérdéseknek erőszakkal történő megoldásáról; — egyenjogú, a kölcsönös előnyökre és érdekekre épülő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítése a független, önálló nemzetek között; — a leszerelés fokozatos megvalósítása, a katonai paktumok felszámolása; — a kollektív biztonsági rendszerek megvalósítása. A békés egymás mellett élés politikájának fontos területe a gazdasági verseny. Reálisan számolni kell azzal, hogy a gazdasági verseny egyre fokozódó mértékben a két világrendszer küzdelmének fő területévé válik. Nem véletlen, hogy az imperializmus a szocializmus elleni harcban a fegyveres beavatkozás csődje után mindig azt a terepet választotta, ahol a legerősebbnek érezte magát: gazdasági eszközökkel — blokáddal, embargóval, diszkriminációval — akarta megfojtani vagy fejlődésében hátráltatni a szocialista országokat. Bár a legfőbb kapitalista országok nagy gazdasági és tudományos erővel rendelkeznek, nekünk e nagy erőpróbától nincs félnivalónk. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a két világrendszer gazdasági, történelmi versenyében is a haladóbb, a szocialista rendszer lesz a győztes. Ezzel is igazolódik Lenin megállapítása arról, hogy végső soron az a társa-