Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 1970. március 4-i ülésén

már évek óta az európai szocialista országok kezdeményezték, a mi számunkra ez a kezdeményezés nem presztízskérdés. Minden új kezdeményezést, minden új javaslatot örömmel üdvözlünk, akármilyen területről jönnek, akár kormányoktól, társadalmi szervezetektől, Nyugatról, Keletről, egyházaktól, az élet bármely területéről. Ennek következtében úgy tekintünk minden új kezdeményezésre, mint amelyet gondosan tanulmányozni kell és amennyiben előbbre viszi a konferencia és a biztonság ügyét, akkor azt mi támogatjuk. Mi úgy tekintünk a Finn Köztársaság kezdeményezésére, amellyel Helsinkit felajánlotta a konferencia színhelyéül, mint a szocialista országok budapesti felhívásától, viszonylagosan független — nem annyira a viszonylagost hangoztatom, mint a függetlent — kezdeményezésre. Finnország kormányát az a felismerés vezette, hogy a biztonsági konferencia gondolata érlelődik mind a Varsói Szerződés, mind a NATO-tagállamok körében, mind a semleges európai országoknál és ezért mindezeket figyelembe véve ajánlotta fel a finn kormány a finn fővárost a konferencia színhelyéül. A finn kormány nagy szolgálatokat tett kezdeményezésével az európai országoknak abban, hogy megállapodásukat kialakíthassák az európai biztonság konferenciájának előkészítésében, és az időponttal, a napirenddel kapcsolatos problémákban. Szívesen üdvözöltük tehát a finn kormány kezdeményezését. Kekkonen elnök budapesti látogatása a két baráti ország és a rokonság hagyományos tudatában élő nép kapcsolatainak ápolásán felül azt is segítette, hogy az európai biztonság szolgálatában fokozzuk együttműködésünket. Az a valószínű, hogy még ebben az évben Fock elvtárs eleget tesz finnországi meghívásának, Losonczi elvtárs pedig a jövő évben látogat Finnországba. Ezek a látogatások a két ország kapcsolatainak további ápolása mellett az európai béke és biztonság megszilárdítását is szolgálják. Ha Finnországon túl más európai ország, akár NATO-ország, akár el nem kötelezett, így például Svájc, vagy Ausztria, ahol a semlegességből eredően különleges nemzetközi felelősség adódik, új javaslatokat tesz az európai biztonság előmozdításának útján, akkor mi az ilyen javaslatokat szívesen fogadjuk, azokat tanulmányozzuk és amennyiben célravezetőknek tűnnek, azokat támogatjuk is. Mi az európai biztonsági konferencia összehívása elé nem támasztunk előfeltételeket. Sőt az a meggyőződésünk, hogy az sem helyes, ha mások ilyeneket támasztanak, vagy készülnek támasztani. Az európai biztonság megszilárdításának viszont vannak előfeltételei. A konferenciának nincsenek, de a biztonság megteremtésének vannak. Igazi és teljes biztonság nincs Európában, amíg teljes nemzetközi elismerést nem nyernek Lengyelország mai határai, amíg a két Németország tényét és létét mind de facto, mind de jure minden európai ország el nem ismeri, amíg a Nyugat-Berlinre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat minden illetékes tiszteletben nem tartja, amíg a müncheni egyezményt minden érdekelt ország nemcsak törvénytelennek, hanem kezdettől fogva érvénytelennek nem nyilvánítja.