Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Szurdi István belkereskedelmi miniszter beszéde a KGST-országok belkereskedelmi minisztereinek értekezletén (Részletek)

A kétoldalú együttműködés fejlődése nyomán ma már országaink között szervezett és rendszeres a tájékoztatás, a tapasztalatcsere. Eredményes kezdeményezésnek bizonyultak a Német Demokratikus Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1967-ben rendezett ,,

RATIO" és ,,INTENCO" belkereskedelmi kiállításai, a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság belkereskedelmi kutatóintézeteinek szimpóziuma az ipar és a kereskedelem együttműködéséről, a Szovjetunió által kezdeményezett szakmunkás-tapasztalatcserék, a vizsgálati módszerek egyeztetése a magyar, a csehszlovák és a német minőségellenőrző intézetek között. Moszkvában, Varsóban, Berlinben, Szófiában és Budapesten kölcsönösen megnyíltak a nemzeti éttermek és az ajándékboltok. Kutatóintézeteink márciusban Budapesten szimpóziumot tartanak. Megállapodások alapján sor kerül más jellegű tapasztalatcserékre, nemzetközi találkozókra is országaink belkereskedelmi minisztériumai, intézményei és vállalatai között. Meggyőződésünk, hogy a belkereskedelmi miniszterek értekezlete új fejezetet nyit együttműködésünkben, az újszerű kapcsolatok további feltételeit, formáit, módszereit teremti meg. Anélkül, hogy minisztériumaink sokféle kapcsolatai közül bármelyiket lebecsülném, jelenlegi helyzetünkben a fogyasztási cikkek belkereskedelmi cseréjének tulajdonítok nagy jelentőséget. Úgy vélem, hogy valamennyi belkereskedelmi miniszternek szinte teljesen azonosak az alapvető feladatai és ebből származóan gondjai: a lakosság ellátása megfelelő mennyiségű, minőségű, korszerű fogyasztási termékekkel. Országainkban a szocializmus építésével együtt jár az életszínvonal rendszeres emelkedése, a vásárlóerő, a fizetőképes vásárlási igények növekedése. Népeink elvárják - joggal -, hogy munkájuk ellenértékeként megvásárolhassák azokat a fogyasztási javakat, amelyekre saját elképzeléseik, igényeik, jövedelmi viszonyaik szerint szükségük van. Ennek a növekvő és - hozzáteszem - összetételében változó lakossági igénynek a kielégítésében nagy szerepe és felelőssége van a belkereskedelemnek. A belkereskedelemnek a szocialista társadalomban nem lehet csak az a hivatása, hogy a rendelkezésre bocsátott árualapokat elossza - bár ez fontos tennivalója -, hanem kötelessége a maga sajátos eszközeivel, lehetőségeivel hozzájárulni, hogy fogyasztási cikkekből az árualapok elegendőek is legyenek, és összetételükben megfeleljenek a lakossági keresletnek. Törekednünk kell a tradicionális cserecikkek körének bővítésére, új cikkek bevezetésére, a kölcsönös árubemutatók, a próbavásárlások szélesítésére, a két-, hároméves megállapodásokra, a rugalmasabb, korszerűbb lebonyolítási formákra. A tapasztalatok azt is jelzik, hogy szakembereink, kereskedelmi vállalataink még nem ismerik megfelelően egymás fogyasztási piacait, a vásárlási, eladási igényeket s lehetőségeket. Nagyobb figyelmet érdemes fordítani a választék bővítése érdekében a homogén árucserére is, mivel ez minden különösebb befektetés nélkül javítja országainkban az áruellátás választéki színvonalát. Célul kell kitűznünk, hogy a fogyasztási cikkekben belső piacainkat szélesebbre nyissuk egymás előtt, hogy a szocialista országokban gyártott korszerű