Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kelen Béla országgyűlési képviselő beszéde a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatása alkalmából

Országaink első ilyen jellegű szerződését húsz esztendeje, 1949. április 16-án írták alá, s ez fordulatot fémjelzett új típusú kapcsolataink megteremtésében. A szovjet nép mérhetetlen áldozata, a szovjet hadsereg antifasiszta győzelme tette lehetővé, hogy népeink hasznára realizálódjék a bennünket már régen összefűző történelmi, földrajzi és politikai sorsközösség. Évszázadokon át célpontjai és áldozatai voltunk a hírhedt „Drang nach Osten"-nak, a német militarizmus keleti terjeszkedő politikájának, s ugyanaz a sors jutott dolgozóinknak osztályrészül a Habsburg-elnyomás időszakában is. Népeink a legnehezebb időben is megtalálták az együttműködés módjait. Országaink kulturális életét átívelő személyiségek egész sorát említhetném. Az első cseh krónika szerzője, Cosmas Esztergomban tanult, Komensky, a XVII. század egyik legnagyobb pedagógusa pedig a Rákócziak sárospataki főiskoláján tanított. A múlt században a magyar Riedl Szende, a prágai egyetem profeszszora Petőfit ismertette meg a csehekkel és Nerudát a magyarokkal. Történelmileg új viszony kezdődött a kommunista pártok megalakulásával. A csehszlovák kommunista mozgalomban jelentős szerepet játszó magyar Sarló mozgalmat a bratislavai kongresszuson 1931-ben Julius Fucik üdvözölte. A visszahúzás, a nemzetközi reakció erői mindig megtettek mindent, hogy a „divido et impera", az „oszd meg és uralkodj" klasszikus elnyomó taktika jegyében éket verjenek közénk. Bizonyos csehszlovák vonatkozású nyugati tevékenység fényében aligha kell bizonygatnunk, hogy ez napjainkban is így van. Mostani szerződésünk olyan értelemben is szerves folytatása a húsz esztendővel ezelőtt megkötöttnek, hogy az ékverők reményeire akkor is, most is a hídverés csattanós válaszát adtuk. Ma már megállapíthatjuk, hogy a két évtizede aláírt és az 1949. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett szerződésben a megállapodások konstruktív kettőssége volt. Egyrészt azért, mert a szükséglet és a lehetőség szintézisének bizonyult, másrészt azért, mert nemcsak jogi formába öntötte az országaink között létrejött új típusú viszonyt, hanem erőteljesen visszahatott annak további fejlődésére is. Erről a fejlődésről, kapcsolataink alakulásáról elégedetten szólhatunk. Idő hiányában legfeljebb utalnom lehet az intenzív gazdasági együttműködés példáira. A magyar országutakon a Skoda gépkocsi éppen olyan gyakori látvány, mint például az Orion televízió a csehszlovák otthonokban. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagjaiként szüntelenül és eredményesen növeljük árucsere-forgalmunkat, műszaki-tudományos kooperációnkat. Tisztában vagyunk az alumínium-egyezmény és a kohászati együttműködés jelentőségével, valamint azzal, milyen új lehetőségeket tár fel szerszámgépiparunk előtt a szakosodási megállapodások rendszere. Gazdasági együttműködésünk a kölcsönös hasznosság modellje, és ez azért tehetséges, mert közös munkánk során új típusú kapcsolatokat tükröző szerződés elvei valósulnak meg. Ez az alapja kulturális kapcsolataink egészséges alakulásának is. Szocialista típusú szerződés nélkül elképzelhetetlen lett volna többek között egy olyan rendkívül hatékonynak bizonyult közös testület létrehozása és működése, mint a magyar-csehszlovák kulturális munkabizottság. A most megújított, illetve tovább fejlesztett szerződés a két ország vezetőinek