Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Dr. Rosta Endrének, a KKI ügyvezető elnökének felszólalása az UNESCO XV. közgyűlésén Párizsban

ettől még messze vagyunk. Engedjék meg, hogy egy kiváló pedagógus megjegyzéseit idézzem: akkor, amikor néhány évtized alatt egy új tudományos felfedezés és annak ipari alkalmazása között eltelt idő általában 30-ról 5 évre csökkent, az új oktatási módszerek alkalmazása még ma is több évtizedet igényel, mégpedig azért, mert a pedagógiában még mindig az évszázados módszerek érvényesülnek. Anélkül, hogy elhanyagolnánk az oktatás korszerűsítésének fontosságát, nem szabad szem elől téveszteni más, nagy fontosságú problémát sem a nevelésügy terén. Ezek a problémák indítanak arra, hogy a fiatalság kérdéséről beszéljek. És ezzel kapcsolatban nem akarom elmulasztani megjegyezni, mennyire értékeljük a jelentésnek erre vonatkozó éppen annyira tudományos, mint érdekes részét, mely figyelemreméltó megállapításokat tartalmazott az új nemzedék helyzetéről. Úgy véljük azonban, hogy nincs orvosság, amely általános és univerzális lenne e problémát illetően. Azt hiszem, hogy a hasonlóságok annyira általános jellegűek, hogy aligha szolgálhatnak gyakorlati megoldás alapjául. A szociális, gazdasági és műszaki feltételek annyira különbözőek a világban, hogy még az azonos hatást kifejtő tényezőknek is szükségszerűen eltérő szociális következményeik lesznek a különböző feltételek mellett. S ez vonatkozik az ifjúságra is. A fiatalok problémája a szociális viszonyok és rendszerek szerint más-más módon merül fel. Ezért csak igen elmélyült tanulmányozás teheti lehetővé számunkra helyes következtetések levonását. A rendelkezésemre álló idő nem engedi meg, hogy e komplex problémával részleteiben foglalkozzam, de szeretném megemlíteni, hogy osztozunk Főigazgató úr véleményében a fiatalsággal való nyílt és őszinte dialógus szükségességét illetően minden országban és minden szervezetben. Azzal is egyetértünk, hogy a fiatalság vegyen részt a legfontosabb szociális feladatok végrehajtásában. A magyar kormány, teljes tudatában annak a szerepnek, melyet a fiatalság játszik a társadalomban, a múlt év tavaszán elhatározta, hogy új intézkedéseket hoz ezen a téren. Végrehajtásuk folyamatban van és komoly erőfeszítéseket tesz majd szükségessé az eljövendő évek folyamán. Ezek az intézkedések nagy fontosságot tulajdonítanak a fiatalság részvételének a közösséget érdeklő tevékenységében. Amint hozzászólásom bevezetőjében már említettem, egy jelenség nagy figyelmet érdemel szervezetünk életében; az UNESCO szemléletében végbement haladásról van szó. Tevékenységét egyre inkább áthatja az emberiséget érintő legégetőbb problémákkal számot vető gondolkodásmód. Ezért véleményünk szerint tarthatatlan az, hogy az univerzalitásra törekvő célkitűzéseknek nincsenek meg a megfelelő szervezeti feltételei. Nem képzelhetők el ténylegesen hatékony megoldások mindaddig, amíg az UNESCO-ban vissza nem kapja jogait egy 700 milliós nép, a Kínai Népköztársaság, mindaddig, amíg ennek az országnak a helyét egy senkit nem képviselő csoport foglalja el. Igen sajnálatosnak tartjuk továbbá, hogy egy ország, mely hősi példát ad fiatalságunknak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság még nem képviseltetheti magát az UNESCO-ban. Ugyancsak sajnálatos a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság hiánya is. Mindannak nélkülözése, amit ezek az országok a kultúra fejlesztéséért tettek, hátrányos szervezetünkre nézve.