Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Kállai Gyula nyilatkozata a parlamenti delegáció koreai és mongóliai látogatásáról
hadseregüknek, amely a nehéz és vészterhes 1950-1953-as időszakban - a szocialista világrendszer segítségével - megvédelmezte hazája függetlenségét, meghátrálásra késztette az amerikai imperialistákat, s jelenleg is készen áll mindenfajta imperialista agresszió elleni harcra. Elmondottuk: népünk magáénak érzi azt a következetes harcot, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya és népe folytat Korea önálló demokratikus és békés egyesítéséért. Ezért támogatjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának a két országrész egyesítésére vonatkozó reális javaslatait. Coj Jen Gen elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnökségének elnöke, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja kifejtette előttünk, hogy pártjuk és népük a szocialista országok egységének erősítésére törekszik, mert csak a szocialista országok közös erejével mérhető vereség az imperializmusra. Egyetértettünk abban, hogy az imperializmus különböző helyeken különböző módszereket alkalmaz. Az európai szocialista országok ellen a belső rend fellazításával, előbb eszmei, majd politikai ellenforradalom kirobbantásával próbálkozik. Coj Jen Gen és a Koreai Munkapárt más vezetői teljes egyetértésüket fejezték ki az öt szocialista ország által a csehszlovák népnek nyújtott fegyveres segítséggel, mert ezzel megakadályozták az ellenforradalmi veszély továbbterjedését. Mongóliai tartózkodásunk egyik megkülönböztető vonása volt, hogy bárhol is voltunk, üzemben, vidéken, egyetemen, iskolában, mindenütt találkoztunk olyan mongol emberekkel, akik többször jártak hazánkban, nálunk tanultak egyetemen, szakmunkásképző intézményben, vagy hosszabb-rövidebb tapasztalatcserén. Találkoztunk honfitársainkkal is, akik mint szakértők segítik a mongol ipar és mezőgazdaság fejlődését, az ország ásványi kincseinek és vizének felkutatását, örömmel hallottuk és tapasztaltuk, hogy szakembereink tevékenységét a mongol vezetők elismerik és nagyra értékelik. Munkájukról Cedenbal elvtárs is meleg szavakkal emlékezett meg. Mi emellett különösen fontosnak tartjuk azt, hogy szakembereink jó egyetértésben, barátságban élnek és dolgoznak mongol elvtársaikkal. Ebben a vonatkozásban valóban népeink barátságának követei. Többen is hangsúlyozták előttünk, hogy a magyar és a mongol nép barátsága erős. Kapcsolataink az 1965-ben aláírt barátsági és együttműködési egyezményben lefektetett elvek alapján, a proletár internacionalizmus szellemében fejlődnek. Mi ezt az őszinte barátságot és együttműködést tovább akarjuk erősíteni. A Mongol Népi Forradalmi Párt, a kormány, a Nagy Népi Hurál vezetőivel, Cedenbal, Szambu, Altangerel és más elvtársakicai folytatott eszmecseréinken újólag örömmel tapasztaltuk, hogy teljes az egyetértés közöttünk minden alapvető kérdésben. E tanácskozások ismét igazolták pártjaink, kormányaink és népeink harmonikus jó viszonyát, s azt, hogy mindkét ország következetes harcosa a nemzetközi kommunista mozgalom egységének, a szocialista országok együttműködésének, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő elvtársi, testvéri viszony erősítésének; vállvetve küzdenek mindenfajta imperialista agresszió ellen, a népek békéjéért és szabadságáért, a társadalmi haladásért. Teljes volt köztünk az egyetértés abban is, hogy a baráti Csehszlovákiában az imperializmus és a vele szövetkezett belső reakció tevékenysége felidézte az ellenforradalom veszélyét. Emiatt vált szükségessé a szocialista országok fegy-