Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Péter János külügyminiszter beszéde az ENSZ XXIII. Közgyűlésén

mód az, hogy szüntessék be a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását feltétel nélkül és a bombázások felújításával való fenyegetés nélkül. A bombázások részleges korlátozása ebben az évben lehetővé tette, hogy előzetes megbeszélések kezdődjenek Párizsban. Csakis a bombázások és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló egyéb harci cselekmények teljes és végleges beszüntetése változtathatja az előzetes megbeszéléseket valódi tárgyalásokká. Az összes érdekelteknek meg kell érteniök - s azt hiszem, könnyű megérteni -, hogy bombatámadások és újabb bombázások fenyegetése alatt nem lehet érdemleges tárgyalásokat folytatni. A Magyar Népköztársaság teljesen szolidáris a Vietnami Demokratikus Köztársasággal és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal. Meggyőződésünk, hogy az ő javaslataik Délkelet-Ázsia népeinek békés fejlődését szolgálják. Az ő javaslataik tisztességes lehetőséget nyújtanak az Egyesült Államoknak arra, hogy visszalépjen ebből a tragikus ügyből, és segítenek véget vetni a vietnami háborúnak. A közel-keleti válság békés és politikai megoldása elérhető, amennyiben Izraelt meg lehet győzni arról, hogy a Biztonsági Tanács tavaly novemberi határozata nem vita tárgyát képező napirendi pont, hanem azoknak az irányvonalaknak az összefoglalása, amelyek alapján ennek a térségnek bonyolult problémáit meg lehet és meg kell oldani. A közvetlenül érintett arab államok hajlandók közreműködni, hogy kidolgozzák azokat a lépéseket, amelyekkel a Biztonsági Tanács határozatának rendelkezéseit végre kell hajtani. Izrael támogatói azzal tehetnének szolgálatot Izraelnek és az egész világnak, ha rábeszélnék az izraeli kormányt, hogy tegyen eleget a Biztonsági Tanács határozatának. Az európai helyzet az elmúlt években nyugalmasnak tűnt. Több ülésszak általános vitáiban többen is rámutattak az Európában tapasztalt stabilitásra és a biztonság megnyugtató jeleire. Jelentések láttak napvilágot két- és többoldalú megbeszélésekről, egy összeurópai biztonsági konferencia előkészítése tárgyában. A Közgyűlés megfelelő ülésszakainak jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a magyar delegáció szüntelenül óva intett a hiú reményektől és illúzióktól. Hangsúlyoztuk, hogy a nyugalom Európában csupán felszíni jelenség, hogy a felszín alatt a lényeges kérdések nem változtak, hogy az európai problémák, amelyek gyakran okoztak súlyos feszültséget a világ ama részén, két világháború bölcsőjében, még nincsenek megoldva, hogy a legnagyobb katonai erők az úgynevezett óvilágban vannak összpontosítva, és hogy egy termonukleáris pusztítás legfenyegetőbb veszélyei éppen onnan indulhatnak ki. Ez volt a helyzet Európában akkor is, amikor mi itt optimista beszédeket hallgattunk. Anélkül, hogy leegyszerűsítenénk az európai helyzetet, amelynek bonyolultságával teljesen tisztában vagyok, tulajdonképpen azt lehet mondani - ahogy már számtalanszor elmondottuk -, hogy az európai biztonság alapvető kérdését meg lehetne oldani olyan valóságos tények kifejezett nemzetközi elismerésével, melyeket az összes érdekelt felek elismernek de facto, de amelyeket nem mind fogadnak el de jure. Itt a két német állam létezésére gondolok, NyugatBerlin különleges jogállására, az Odera-Neisse-határnak és a két német állam határának véglegességére, beleértve a közöttük húzódó határvonalat. A két német állam létezése történelmi szükségszerűség. Ennek megvan a maga történelmi, politikai és szociális háttere. Európa és a világ békéjének és biztonságának alapvető előfeltételét jelenti mindennek az elismerése. Az újraegyesítést