Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Péter János külügyminiszter beszéde az ENSZ XXIII. Közgyűlésén

lezésből kiindulva bocsátkozott a párizsi tárgyalásokba, hogy a tárgyalási készség Vietnam részéről a gyengeség jele. Ha az ilyen önámítás továbbra is befolyásolja az Egyesült Államok tárgyalási taktikáját, akkor a jelenlegi alkalom elkerülhetetlenül elvész, és újabb lehetőség csak sokkal súlyosabb körülmények között nyílik majd. Ami a közel-keleti kérdést illeti, tapasztalható tekintélyes mérvű javulás annak ellenére, hogy a tűzszüneti vonal mentén meg-megismétlődő fegyveres összeütközések növelik a veszélyeket. A probléma igazi lényegét az egész világon jobban megértik most, mint a tavalyi rendkívüli ülésszak alatt, vagy a Közgyűlés XXII. ülésszaka idején. Az előző ülésszakon a propaganda hatása az egész képet eltorzította az arab államok rovásai a. Az általános kép most sokkal tisztább, és növekszik a hajlandóság arra, hogy szélesebb nemzetközi együttműködés révén kikényszerítsék a politikai megoldásokat. A közel-keleti kérdés sem választható el a vietnami háború problémájától. Ha a Vietnam elleni agresszió nem gyakorolna olyan káros hatást, akkor nem került volna sor Izrael agressziójára a szomszédos arab államok ellen, és ha az amerikaiak nem vonakodnának a reális politikai megoldástól Délkelet-Ázsia esetében, akkor a közel-keleti kérdés sem volna most zsákutcában. Az utóbbi idők egyik legbiztatóbb eseménye az Afrikai Egységszervezet tagállamainak csúcstalálkozója volt. A független afrikai országok regionális szervezete ösztönző példát mutatott a nemzetközi szervezeteknek, amikor - a roppant nehézségek és a soraikat megosztó problémák ellenére - sikerült csúcstalálkozót rendezni, sőt még igen fontos eredményeket is elérni. A Közel-Kelet, a fegyverkezési verseny, a neokolonializmus, apartheid, szakadár mozgalmak, gyarmati uralom, zsoldoscsapatok kérdéseiben kidolgozott közös álláspontjuk mind-mind olyan fontos dokumentum, amely tanulságul szolgálhat az egész világnak. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének második kereskedelmi és fejlesztési konferenciája, bár nem váltotta valóra az ebbe a nemzetközi vállalkozásba helyezett sok reményt, mégis segített abban, hogy az egész világnak tisztább képet adjon a fejlődő világ problémáiról. Az is világossá vált, hogy amíg a vietnami háború folyik és hatékonyabb nemzetközi együttműködés nem lesz lehetséges, addig nem lehet az erőforrásokat úgy összpontosítani, hogy segítsenek megoldani az egyre fokozódó gazdasági nehézségekkel küzdő nemzetek létfontosságú problémáit. Az előbb mondottak célja az volt, hogy megmutassam, miként lehetett a bonyolultság mellett pozitív eredményeket elemi a nemzetközi problémák jelentős területein. Mindez eredmények mögött egyrészt merész, másrészt óvatos törekvések, sőt harcok is voltak és vannak, amelyek legmélyebb tiszteletünket érdemlik ki. Lehet és - mondjuk ki - kell is, hogy e tapasztalatok összessége ösztönözzön bennünket a szükséges előfeltételek megteremtésére, hogy lépésről lépésre haladjunk körültekintően előkészített ösvényen magasabb célok felé a mai és a jövendő nemzedék érdekében. A vietnami kérdésben a legközelebbi reális cél az, hogy a párizsi előzetes megbeszélések alakuljanak át valódi tárgyalásokká. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a magyar delegáció már 1965 októberében, a XX. ülésszak általános vitájában felhívta a tagállamok figyelmét, hogy a vietnami háború kérdésében a tárgyalóasztalhoz vezető egyetlen 19 289