Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának a Hazafias Népfront IV. kongresszusán elmondott beszédéből (Részlet)

rialista rendszerüket, hatalmukat és befolyási övezetüket védik. A Magyar Népköztársaság egész politikáját, így külpolitikáját is meghatározza a béke és a szocializmus, amely népünk alapvető céljait fejezi ki. A béke és szocializmus céljait szolgáló külpolitikánk mindenki előtt ismert. Ez határozza meg, hogy nemzetközileg mely országok a szövetségeseink, barátaink, kik ellenfeleink. A népek, köztük a magyar nép szabadságát, függetlenségét, vívmányait és békéjét a nemzetközi imperializmus veszélyezteti. A világimperializmus tartós politikai válságban van. Ezt mélyíti a pénzügyi válság, a dollár és a font ingatagsága, bizonytalan helyzete. Az imperializmus válságát és hanyatlását mutatják kalandorháborúi régebben Koreában, most Vietnamban, legutóbb a közel-keleti agresszió. Az imperialisták fegyveres puccsokkal juttatnak uralomra a néptől idegen klikkeket, mint legutóbb tették például Görögországban. Az imperialista rendszer mély válságát bizonyítja, hogy a polgári demokrácia egykor klasszikus és nagy országaiban is, ahol militarista-nagytőkés csoportok kezébe kerül mindinkább a hatalom, a politikai nézeteltérések megoldásának eszközévé a távcsöves puska és a revolver lépett elő. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét, a közelmúltban Martin Luther Kinget, a Nobel-díjas lelkészt, s azóta újabb 46 négert Amerikában ugyanúgy, mint Dutschkét, a nyugat-berlini szocialista ifjúsági vezetőt a nyílt utcán terítették le lövöldöző gyilkosok. Ez a helyzet, amelyben az imperialista tőke, még a demokráciával álcázott saját országában is pénzzel, fegyverrel, terrorral és orgyilkosokkal tudja csak fenntartani népellenes hatalmát, nagyfokú éberségre készteti a népeket. Az amerikai imperializmus jelenlegi arculatával kapcsolatban hadd idézzem egyik amerikai egyetemi katedrára meghívott német értelmiségi néhány sorát, amely több nyugati lapban és folyóiratban megjelent: ,,Hans Magnus Enzensberger nyugatnémet író, az amerikai Wesleyan egyetemről való távozásakor - ahol néhány hónapig dolgozott - az egyetem elnökének az alábbiakat írta egy levélben, amelyben megindokolta, hogy miért képtelen tovább dolgozni amerikai egyetemen:»Azt az osztályt, amely az Amerikai Egyesült Államokban uralkodik és a kormányzatot, amely politikáját végrehajtja, a földkerekség legveszélyesebb emberi testületének tartom. Ez az osztály ilyen vagy olyan úton-módon, s különböző mértékben, de mindenkire nézve veszélyt jelent, aki nem tartozik hozzá. Hadüzenet nélküli háborút visel több mint egymilliárd ember ellen; fegyverei közt minden megtalálható, a szőnyegbombázástól a meggyőzés legfinomabb módszeréig; célja, hogy megalapozza politikai-gazdasági és katonai uralmát a világ minden más hatalma felett. Halálos ellensége a forradalmi változás.«" Ehhez az ékesen szóló megnyilatkozáshoz nem kell semmit sem hozzáfűznöm. Valamennyiünket közelről érint és nap mint nap foglalkoztatja az egész világközvéleményt az amerikai imperialisták bűnös agressziója Vietnam népe ellen. A vietnami nép igazságos, hősi harca, győzelmei kudarcra ítélik az agresszort. Tehetetlensége a hadszíntéren, belső nehézségei, a világközvélemény elítélő magatartása az amerikai kormányt most olyan nyilatkozatra kényszerítette, amelyben tárgyalási készségét hangoztatja. A nyilatkozatra a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya gyors, bátor és helyes választ adott, kifejezve készségét a kapcsolatfelvételre; szín-