Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

Olasz vonatkozásban a Führer csak azon megjegyzést tette, hogy egy háború megindításának időpontját nagyon is meg kell fontolni. Az időjárás lényeges befolyást gyakorol a hadműveletekre, a rossz időjárás a megtámadottaknak kedvez, így pl. novemberben háborút kezdeni nem szabad. Ezután a birodalmi kancellár a délkelet-európai helyzetre tért át. Melegen üdvözölte Bulgária csatlakozását a hármas paktumhoz. Ennek kapcsán igen meleg szavakkal emlékezett meg Magyarország csatlakozásáról, megjegyezte, hogy „most megint együtt vagyunk, mint a világháborúban, de természetesen sokkal előnyösebb helyzetben, mint akkor. E háborút nem fogjuk elveszíteni, hanem győzni fogunk és most mi leszünk azok, akik a győzelem gyümölcseit élvezni fogjuk". Hitler kifejtette ezután, hogy Magyarország, Románia és Bulgária csatlakozásával (Szlovákiáról megfeledkezett!) a délkelet-európai helyzet tisztázva és biztosítva van. Célzást tett ennek kapcsán Szovjetoroszországra, megjegyezvén, hogy Moszkva állandóan a Balkán felé kacsingat s ott, hol a kommunizmus, hol a pánszláv zászlócskával lobogtat. (Utóbbit felém fordulva említette meg, ez kevésbé szólt Filovnak.) Szerinte a szociális helyzet a balkán államokban némi alapot is ad Moszkva elgondolásainak. A birodalmi kancellár szavaiból azonban főleg azt véltem kivehetni, hogy nagy megelégedéssel és megnyugvással registrálni óhajtotta azt, hogy a jelenleg kialakult helyzettel végképpen és tervszerűen elébe vágott úgy az angol, mint — és talán elsősorban — a szovjetorosz balkáni terveknek. Amidőn Jugoszlávia és Törökország várható magatartását hoztam szóba, a birodalmi kancellár azon határozott meggyőződésének adott kifejezést, hogy e két állam nyugodtan fog maradni: „Ha Jugoszlávia megmoccan, nem fogom magamat szégyellni azt oly túlerővel megtámadni, hogy ennek súlya alatt azonnal összeroppan. És ez volna Jugoszlávia vége, mert végképpen felosztanám. Nekünk (értsd ezalatt Magyarország, Németország és Bulgária) még vannak úgyis bizonyos követeléseink Jugoszláviával szemben. (Filov és én helyeslőleg intettünk.) Maguk és Bulgária különben igen helyesen jó viszonyt íétesítettek Jugoszláviával. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a jugoszlávok nagy része Anglia és Franciaország felé tart!" A birodalmi kancellár fenti szavait szó szerint adtam vissza. A Jugoszláviára vonatkozó kijelentései nem leptek meg, mert amint már annak idején jelentettem, a németek tavaly a zsákmányolt diplomáciai okmányokból megállapították, hogy Pál régensherceg csak színleli a barátságot Németország felé, ugyanis egy külföldi követ előtt kijelentette, hogy türelmetlenül várja az időpontot, hogy az álarcot levehesse arcáról. Az itteni bolgár követ különben állítja, hogy csatlakozásuk előtti napon Heeren belgrádi német követ maga vagy futárja külön misszióval érkezett a Berghofra,

19

2 valószínűleg a jugoszláv kormány válaszával a berghofi megbeszélések tárgyában. Talán ez alkalommal is biztonságot szerzett a Führer, hogy a jugoszlávok nem fognak beavatkozni. 19

2 Vö. AdtAPol. Serie D. XII. 84. sz. irattal. 907