Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)

feltétlenül el kell kerülni. Ezt már az éjszakai tanácskozáson, másnap f. hó 12-én pedig az államtanácson közölte a kormány tagjaival, elhatározásában óráról-órára jobban megerősítve a lavinaszerűen növekvő német katonai sikerek által. A döntés azonban csak 13-án jött végleg létre, mivel időközben megfelelő formulát kellett találni. Ismét Inönü elhatározása igen precíz volt : a szerződésből semmiféle konzekvenciát nem szabad levonni. Ezért egy szövetségi hűséget, ha csak platonikusan is hangoztató, hivatalos deklaráció már nem jöhetett tekintetbe, hanem a szerződéses kötelezettségeket egyenesen hatálytalanító ún. orosz klauzulához, a tripartite egyezményhez csatolt 2. sz. jegyzőkönyvhöz kellett folyamodni, illetve erre hivatkozni.

23

4 Megjegyzendő, hogy bár a szovjetek állandóan azt tanácsolták a török kormánynak, hogy ne lépjenek háborúba a szövetségesek oldalán, ezt nem fenyegetésszerűen tették és a szóban forgó jegyzőkönyvre való hivatkozást sem kívánták a törököktől. A döntés véglegesen az államtanács f. hó 13-i délelőtti ülésén fogalmaztatott meg, majd a kormányzó párt konferenciája elé került a külügyminiszter exposéjától kísérve. Az érdekelt szövetséges nagykövetekkel, majd a Balkán-entente és a saadabadi paktum

23

5 itteni képviselőivel a határozat ugyancsak aznap lett közölve, tudomásukra hozván, hogy Törökország a fentemlített 2. sz. jegyzőkönyvre hivatkozva, a jelen konfliktusban nem vesz részt, és ezután is „háborún kívüli" álláspontot foglal el. Fenti döntés diplomáciailag nem kevésbbé súlyos csapást mért a szövetségesekre, mint tették ezt katonai téren a minden ellenállást elseprő feltartóztathatatlan német győzelmek. Óriási propaganda, pénz, arany-, hadianyag- és területi áldozatok (Szandssák) után a nyugati nagyhatalmak kénytelenek voltak megállapítani, hogy Törökország akkor, midőn az az egyetlen eset következett be, amelyre való tekintettel a szövetség egyáltalában létrejött, ahhoz az egyetlen kibúvóhoz folyamodott, mely számára lehetővé tette a szerződéses kötelezettségek teljesítésének megtagadását. Máriássy m. kir. követ. Küm. pol. 1940—2/36—3674. Eredeti tisztázat. Az iratot másolatban elküldték a miniszterelnökségnek és a követségeknek. 23

4 Lásd az I. fejezet 74. sz. jegyzetét. Megnemtámadási szerződés Afganisztán, Irak. Irán és Törökország között, amelyet 1937. július 8-án írtak alá. Lásd: Halmosy. 1966. 409 -412. 209