Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)

55. A BUKARESTI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Bukarest, 1940. június 4. Szigorúan bizalmas! 93/pol—1940. A román kormányt változatlanul az az elgondolás és remény vezeti, hogy ha kellő időben és módon alkalmazkodni tud azokhoz az erőkhöz, amelyek Európa jövő sorsát majd megszabják, ezzel épségben vagy legalább is nagyobb áldozatok nélkül mentheti ki az országot az európai konfederációból. A román „semlegesség" ehhez képest kezdettől fogva nem volt más, mint óvatos alkalmazkodás a mindenkori politikai konstellációhoz. Már annak a ténynek hatása alatt is, hogy Románia állami függetlenségét az angol és a francia kormány garantálta, a román semlegességet a háború elején inkább a nyugati szövetségesek javára értelmezték és alkalmazták. Utóbb ez a semlegesség lassan és fokozatosan olyan irányban tolódott el, hogy egyik háborús félnek se lehessen panaszra vagy kifogásra oka. A „neutralité absolue" volt a jelszó. Amikor a német fegyverek rendkívüli sikerei, majd a belga hadsereg kapitulációja után többé nem lehetett kétséges, hogy a flandriai csatát ki nyeri meg, s amikor ezzel a Német Birodalom végső győzelmének kilátásai is nagymértékben megnövekedtek, a király

13

6 elérkezettnek látta az időt arra, hogy ismét fordítson egyet a román semlegesség értelmezésén. Erre azért is szükség volt, mert a birodalmi kormány gazdasági követelései a német fegyverek sikerével egyenlő arányban emelkedtek és kaptak mindinkább kategorikus formát. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a német igények kielégítését olyan személyek intézzék, akikben jobban megbíznak a berliniek. Úgy hallom, hogy a király mindjárt a belga kapituláció után arra gondolt, hogy az ország kormányzását egészen új garnitúrára bízza. Ezt a szándékát utóbb úgy módosította, hogy egyelőre csak a külügyminisztert cseréli ki, valószínűleg azért, hogy az átmenet ne legyen túlságosan hirtelen. De állítólag az egész kabinet rekonstrukciója sem fog sokáig késni. Ha a király nemrég még csakugyan gondolt volna arra, hogy a Vasgárda „megtért" vezetői a román érdekek alkalmas szószólói lehetnek Berlinben, a gárdistákkal kapcsolatos legutóbbi események után, ebből alaposan kiábrándulhatott. Olyan személyek után kellett tehát néznie, akik nem a mai kormányzati rendszer megbuktatásán át akarják Romániát a Német Birodalom mellé állítani. A rezsim szempontjából megbízható és Berlinben is szívesen látott román politikus viszont nem sok akad. A félkezemen meg tudnám számolni azokat, akik ebből a szempontból tekintetbe jöhetnek: Argatoianu, aki sok egyéb mellett időnként németbarát színeket is játszott; Vajda-Voevod, aki az utóbbi időben né13

6 Carol II., Románia királya, 1930—1940. szeptember 6-ig. 168