Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)

Gafencu azután arról kezdett beszélni, hogy az ,,axe" annyit emlegetett szilárdságának ellenére a tengely-államok érdekeit és célját Berlinben és Rómában nem látják egészen egyformán. Nem mondja, hogy a divergenciák jelentősége nagy s talán nem is jelentkeznek egyformán a tengely mindkét fókuszán. Mussolini például hosszasan fejtegette előtte az olasz és német kormányok közös érdekeit és céljait. Majd előadását hirtelen azzal szakította meg, hogy bizonyára ugyanezt éppúgy Berlinben is elmondták a román külügyminiszternek. Berlinben azonban mindenki csak a német célokról és a német érdekekről beszélt, közös érdekekről nem volt szó. Gafencu ezt meg is mondta őszintén Mussolini-nek s jellemzőnek tartja, hogy Ciano utóbb ezt a „hasznos őszinteséget" külön megköszönte neki. Gafencu ezenkívül más, kisebb nézeteltérésekre is célzott, de ezek részleteibe nem volt hajlandó belebocsátkozni. — Amikor aziránt érdeklődtem, hogy az egyes fővárosokban folytatott beszélgetéseinél milyen más kérdések kerültek még szóba, a külügyminiszter egyszerre tartózkodóbb lett. Minthogy berlini követünk jelentéséből

5

2 tudtam, hogy Ribbentrop felhívta a román külügyminiszter figyelmét az erdélyi magyar kisebbség helyzetére, iparkodtam erre a kérdésre terelni a szót. Célozgatásaimat Gafencu nem akarta elérteni, úgyhogy végül kénytelen voltam egészen nyíltan megmondani, hogy engem leginkább a kisebbségi kérdésre vonatkozó megbeszélések érdekelnek, mert valószínűnek tartom, hogy ez a probléma szóba került közte és Ribbentrop között. — Gafencu ismét iparkodott kitérni. Nem mondta ugyan, hogy Berlinben a kisebbségi kérdésről nem volt szó, de úgy tett, mint akit emlékezete cserben hagy. Nem tudja visszaidézni — mondotta — hogy a kisebbségi problémákra vonatkozóan valamit konkrét formában közöltek volna vele. Arra azonban emlékszik, hogy ami a romániai németség helyzetét illeti, Hitlernek nemcsak nem volt semmi kívánsága vagy panasza, de kifejezetten kijelentette, hogy a romániai németek, tudomása szerint, meg vannak elégedve és román állampolgárok kívánnak maradni, csakúgy mint ahogyan a jugoszláv állam keretében kíván megmaradni az ottani németség is. A Führer még azt is hangsúlyozta, hogy ugyanezt megmondta augusztusban a Kormányzó Űr Ö Főméltóságának és a magyar kormányférfiaknak is.

5

3 Arra nem emlékszik — folytatta tovább a külügyminiszter — hogy az erdélyi magyar kisebbség helyzete külön is szóba került volna. Ugy rémlik, hogy nem, de ennek előbb feljegyzéseiben utána kellene nézni. — 5

2 Lásd e kötet 92. sz. iratát. 5

3 Horthy, Imrédy és Kánya 1938. augusztus 23—26-i berlini látogatására utal. A megbeszélések jegyzőkönyvét lásd: AdtAPol. Serie D. Bd. II. 390., 392., 395. és 405. sz. iratokat. 14* 243