Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

1. A LONDONI MAGYAR KÖVET LEVELE A KÜLÜGYMINISZTERNEK London, 1939. március 19. 10. sz. Titkos Sajátkezűleg gépelve Kedves Barátom ! Mint táviratilag jelentettem volt, az itteni hivatalos körök és a sajtó is a csehszlovákiai eseményeket kezdetben váratlan mérséklettel fogadták. Chamberlain úr parlamenti nyilatkozata és a sajtó hangja is igen tartóz­kodó volt. Utaltam azonban már akkor arra, hogy az angol mentalitás lassúságánál fogva az igazi reakció a nagy sebességgel lezajlott eseményekre majd csak később fog mutatkozni. Ez így is volt és a kezdetben elég nyugodt hangulatot ideges izgalom és a német eljárás feletti nyílt megbotránkozás és a németek ellen már amúgyis fennálló gyűlöletnek a fehérizzásig való fokozódása váltották fel. — Tegnap felkerestem Sargent urat a For. Off. politikai osztályának vezetőjét és érdeklődtem nála hírei és az ált. helyzetről való felfogása felől. Sargent kijelentette, hogy Hitler szószegése a müncheni szellemben eddig folytatni próbált békülékeny politikai irányzat teljes beszüntetésére és az angol politikának a németekkel szemben radikális megváltoztatására fog vezetni. Ezentúl Hitler és a németek ígérhetnek már amit akarnak, hinni senki sem fog többé nekik és az erőszak uralmának véget kell vetni. — Kérdésemre, hogy az éppen akkor folyó minisztertanácsnak mily követ­kezményei lesznek, azt felelte, hogy erről semmit sem mondhat, de meg­ítélésemre bízza, hogy mit jelent az, hogyha Londonban egy szombati weekend napon rendkívül minisztertanács tartatik ! Ez, tette hozzá, csakis rendkívül komoly időkben és igen súlyos kérdések esetében történt nagy­ritkán meg eddig is. — Ezután Sargent azt kérdezte tőlem, hogy vájjon tudom-e, hogy Magyarország mely most közvetlen közelébe került az eseményeknek, mit fog tenni, ha a németek egy esetleges Románia elleni akcióban való rész­vételre vagy legalább is csapataiknak magyar területen való szabad át­vonulására fogják akarni kényszeríteni? Erre azt feleltem, hogy e kérdésre nincs módomban hivatalos választ adni, már csak azért sem, mert e tekin­tetben nem vagyok tájékozva. Ekkor magánnézetem iránt érdeklődött. Itt is körülbelül ugyanazt válaszoltam neki, c!e megjegyeztem, hogy közöt­tünk és a németek között a viszony kifogástalan és barátságos. — Erre még azt mondotta, hogy képesek lennénk-e ellentállni a németeknek, ha erőszakosan lépnének fel velünk szemben? Erre csak annyit feleltem, hogy egy ilyen lehetőséget fel sem tételezhetek, de külömben is az erők diszpa­ritása egy ellenállást eleve kilátástalanná tenne. 85

Next

/
Thumbnails
Contents