Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

Sargent úr ezután kijelentette, hogy felfogása szerint igen fontos lesz magatartásunk és szerepünk elvbeli és jövőbeli megítélésénél, hogy most egy esetleges újabb német előretörés esetén hogyan fogunk viselkedni. Nagy különbség rejlik abban, folytatta, vájjon legalább tiltakozunk e és megkíséreljük az ellentállást, avagy pedig engedünk e a német erőszaknak vagy pláne csatlakozunk hozzájuk. Ő jól tudja, mondotta, hogy Magyarország szándékai békések és mi nem akarunk háborút sem provokálni sem ilyenben résztvenni, de erkölcsi és elvi szempontokból, majd ha a nagy harcnak vége lesz, melyet okvetlen Anglia és szövetségesei fognak megnyerni, igen súlyosan fog a latba esni miképen viselkedtünk. Utalt Belgium magatartására ] 914-ben, mely derekasan ellentállt és bár nehéz megpróbáltatások árán, de végül is elnyerte megérdemelt jutalmát. Erre részemről csak annyit feleltem, hogy Belgium nem jó példa, mert Belgium akkori helyzete más mint jelenleg a mienk. Különben is, fűztem még hozzá, mi német és olasz részről mindig igen nagy támogatásban és megértésben részesültünk, míg és ezt ne vegye nekem rossz néven, sajnos Anglia részéről eddig csak platonikus udvariasságot, de effektív támogatást vagy arra való ajánlatot sem kaptunk. Sir Orme azt válaszolta erre, hogy Anglia eddigi passzivitása közéj) és délkelet Európa tekintetében meg fog változni, mert amint Chamberlain úr is mondotta beszédében Birminghamban, Anglia érdeklődik a délkelet európai államok sorsa iránt.

1 — Ezzel beszélgetésünk véget is ért és Sargent igen barátságosan búcsúzott tőlem azt mondva hogy teljesen érti nehéz helyzetünket és ha valamit megtud, ami minket közvetlen érint, majd hivatni fog. Mint táviratomban jeleztem, Sargent úrnak nem helyeztem kilátásba, hogy esetleg követendő magatartásunkról őt informálódásom után értesíteni fogom, így csak abban az esetben megyek majd el hozzá és nyilatkozom e kérdésben ha erre Tőled utasítást kapok. Hozzá kell tennem, hogy az a benyomásom, hogy a For. Office és az angol közvélemény is, azt tartja, hogy mi annyira a németek befolyása és nyomása alatt állunk, hogy szabad elhatározásunkat egy esetleges német erős nyomással szemben már amúgysem érvényesíthetnénk. így velünk és sorsunkkal itt nem igen törődnek és csak Románia érdekli őket, ha azonban a németek Románia ellen vonulnának akkor Anglia és szövetségesei most már komoly fegyveres akciót fognak megindítani, ami a világháborút jelentené. Énnek időtartama és mikéntje lehet kétséges, végeredménye azonban nem, mert az angolok egy egész világkoalíciót fognak összehozni (már ez tán meg is van?) Németország ellen. Fogadd kérlek őszinte tiszteletem kifejezését mellyel vagyok hűséges híved Barcza György Küm. res. pol. 1939—2—335/2. Eredeti tisztázat. 1 Neville Chamberlain 1939. március 19-i birminghami beszédében kijelentette, hogy Nagy-Britannia nem érdektelen a délkelet-európai problémák iránt. Az angol kormány nem hajlandó új és határozottan körül nem írt kötelezettségeket vállalni, de szembeszáll Németország további kihívásaival. 86