Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

német—olasz barátság. Ennek fenntartás és félreértések nélkül való megvalósításához szükséges, hogy úgy Berlinnek, mint Rómának egyformán élvezze teljes bizalmát. Magyarország tudatában annak, hogy a hatékony politika előfeltétele, hogy teljesen megbízzanak benne, mindent elkövetett, hogy a két nagyhatalomnak korlátlan bizalmát megnyerje. Ennek a bizalomnak a szilárd fenntartása érdekében a jövőben is hajlandó elmenni addig a határig, ameddig azt nemzeti önérzete és becsülete megengedi. A kis és középállamoknak a legnagyobb kincse a nemzeti becsület és nem egy népnek okozta vesztét az a körülmény, hogy ezt az alapvető tételt nem ismerte fel kellő időben. E határvonalon belül messzemenőleg igyekeztek a magyar kormányok a német nemzettel együttműködni és annak az érdekeit érthető okokból éppen úgy a szívén viselni, mint a sajátját. Hiszen kétségtelen, hogy a Német Birodalom minél nagyobb megerősödése magyar érdek, mert elképzelhetetlen, hogy nemzeti céljait megvalósítsa, ha nincs Európában egy hatalmas, győzhetetlen Német Birodalom. Ennek szemmeltartása mellett minden tradíciótól és szentimentalizmustól eltekintve, a sors szabta meg a politikai és gazdasági érdekközösségünket a Német Birodalommal. Ebből a szemszögből nézve építjük ki kapcsolatainkat az egyes szomszédállamokkal. Szlovákiával igyekszünk a legjobb viszonyt fenntartani és nem rajtunk múlik, hogy ez eddig nem sikerült. Tudjuk, hogy szlovák probléma van, de annak megoldása nekünk nem sürgős. Benes húszéves uralma Szlovákiában erősen érezhető. Ott mindent államfenntartási okokból a magyarellenes propaganda szolgálatába állítottak. Hosszabb idő kell, míg ez az irányzat cl fog tompulni a gazdasági szükségességek nyomása alatt. Lehet, hogy Szlovenszkó talán külföldi bujtogatásra is olyan cselekedetekre ragadtatja el magát, amelyeket megtorlás nélkül nem tűrhetünk, de természetesen mindig tekintettel leszünk a Birodalom és Szlovenszkó között fennálló politikai szerződés határozmányaira. Lengyelország. —- A magyar és lengyel nép között évszázados őszinte barátság áll fenn. Habár ez platonikus, mégis sokkal nagyobbmérvű és mélyebbreható, semmint a két kormány között fennálló, kizárólag csak korrekt viszonyból kitűnik. A csehszlovák állam krízise idején ugyan szorosabbá vált ez a viszony a két kormány között, de sohasem vezetett írásbeli megállapodásokig. A lengyel kormány diplomáciailag és a sajtóban messzemenőleg támogatta Magyarország jogos igényeit, román szövetségesét nem egyszer mérsékletre intette, amikor az Magyarországgal szemben kellemetlenkedett és ez annyira ment, hogy a csehszlovák krízis legélesebb pillanataiban Beck külügyminiszter figyelmeztette a román kormányt, hogy ha Magyarországot hátbatámadná, lengyel csapatok ellenállásával is kellene számolnia. De kaptunk bizonyos biztosítékokat arra az esetre is, ha a sokkal jobban felfegyverzett csehszlovák hadsereggel kellene megmérkőzzünk. Kárpátalja birtokbavétele idején is minden tekintetben kezünkre jártak, egyes műtárgyak szétrombolását a lengyel határ közelében ők akadályozták meg, a visszavonuló csehszlovák hadsereg elől menekülő lakosságot ők vették védelmükbe és végül Beck külügyminiszter legutolsó londoni látogatása alkalmával, amikor az angol kormány arra kérte fel, hogy 202