Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

Románia területi sérthetetlenségét Lengyelország garantálja, ezt visszautasította azzal az indoklással, hogy ismeri azokat az igazságtalanságokat, amelyek Magyarországot érték a trianoni békeszerződés által, ismeri Magyarország jogos igényeit Romániával szemben és nem egyeztethetné össze magyarbarát politikájával a magyar érdekeknek ilyen hátbatámadását. Ez azért nem vont maga után szorosabb hivatalos kapcsolatot a két állam között, de viszont állíthatom, hogy a legutolsó két évszázadban felgyülemlett szimpátiák egy olyan Íratlan szövetséggé nőtték ki magukat a két nép között, amelyet sem a magyar kormány, sem a lengyel kormány nem hagyhat ki számításából. Ez a határ, azaz a lengyel—magyar határ szakasza tehát teljesen biztosítva van, mert a biztosíték ereje a tömegek érzelmeiben rejlik. A magyar nép széles rétegeiben és a katonaság köreiben éppén olyan közismert az a tény, hogy Lengyelország kész lett volna fegyverrel is megvédelmezni Magyarországot, mint ahogy a lengyelek tudják, hogy 1920-ban Magyarország mindent elkövetett Lengyelország megsegítésére a bolsevista hordák ellen. 12

9 Jugoszlávia. — Az utóbbi időben a viszony örvendetesen javult a két állam között. Amint azt januárban Göring tábornagy előtt kifejtettem, Magyarországnak nem érdeke Jugoszlávia megbántása vagy gyöngítése. Ismerjük viszonyaikat és nagyon tartunk attól, hogy egy nagyobb rendezett állam helyére anarchikus hajlamú 4—5 kis állam kerülhetne. A legnagyobb megnyugvással állapítottuk meg, hogy érdekeink Jugoszláviával teljesen azonosak a tengely mindkét nagyhatalmának érdekeivel. Arra való tekintettel, hogy Jugoszlávia belpolitikai helyzete nehéz, külpolitikailag pedig még nem tudott felszabadulni a múltban keletkezett egyes kapcsolatainak befolyása alól, továbbá, hogy Romániával szövetségben van és hogy még nem sikerült a jugoszláv ember veleszületett bizalmatlanságát teljesen megszüntetni, nem hiszem, hogy célszerű volna a kapcsolatok kifejlesztését siettetni vagy azokat írásba foglalni, mert a tényleg fennálló bizalom mindennél többet ér, mert korlátlanabb, mint egy szerződés szövege és különben is, egy bizalmi viszony minden pillanatban átalakítható szerződéses kapcsolatokká. A jugoszláv kormány tudja, hogy Magyarország részéről a közeledés minden mérve felé a kapuk nyitva vannak és csak egyetlen korlátot ismerünk, hogy t. i. sohasem mehetünk el Romániával is olyan messzire, mint Belgráddal. Románia. — Az utolsó hetekben a viszony eléggé rossz volt. Most holtponton van. Hogy lehet-e valaha normalizálni, az teljesen attól függ, vájjon meg fogja-e kötni Románia velünk a részünkről felajánlott kisebbségi szerződést 13

0 és ha igen, hogy vájjon be is tartja-e. Románia különös beállítottságánál fogva nem igen hiszem, hogy valaha is túl lehetne haladni a normális szomszédi viszony keretein. Óvakodni fogunk attól, hogy olyan helyzetet teremtsünk Romániával szemben, hogy ez az ország Berlinben 12

9 1920-ban a szovjet—lengyel háború idején az ellenforradalmi magyar kormány hadianyag szállításokkal támogatta a lengyel hadsereget. Ezzel kapcsolatban lásd: „Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919—1921." Budapest. 1953. (Szerk. Nemes Dezső.) 13

0 Lásd e kötet 80. sz. irat 100. sz. jegyzetét. 203