Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

úgy látszik Hitler odanyilatkozott, hogy ő válaszolni fog, mert ez neki kiváló alkalmat ad arra, hogy egyes államokat állásfoglalásra kényszerítsen. Az egész kezdeményezést amerikai belpolitikai indokokra vezetik vissza. Amikor erre vonatkozóan véleményemet megkérdezte, azt válaszoltam, hogy rendkívül kellemetlenül érint minket, mert Németország ezzel kapcsolatban állásfoglalásra szorított minket is és így kénytelen leszek válaszolni. Kérdésére, hogy nem tenném-e ezt meg Rómából a sajtó útján, azt válaszoltam, hogy erre hajlandó vagyok annál is inkább, mert Rómából legkönnyebben tehetek egy olyan gesztust, amely állásfoglalásunkat precizírozza s Németország minden esetleges gyanakvását eloszlathatja anélkül, hogy az a látszat keletkezhetnék, hogy német nyomásra nyilatkoztam. Ezenfelül — mondottam — egyáltalában véve nem bánom, ha az amerikaiak esetleg azt hiszik, hogy Róma szuggesziójára gyakoroltam kritikát az amerikai kezdeményezés felett, mert az diplomáciailag Olaszországnak csak használhat és nekünk nem fog túlságosan ártani. Mussolini csak annyit válaszolt, hogy másnap nálam jelentkezni fog a Stefani hírügynökség igazgatója. Több ízben felvetettem a kérdést, hogy miként gondolja Olaszország helyzetünket háború esetén. Mussolini azt válaszolta, hogy Németországgal egyetértésben, ha kitör a háború, vagy annak kitörése elkerülhetetlennek látszik, a tengely fel fogja szólítani a dunai és Balkán államokat, hogy azonnal nyilatkozzanak, vajon a háborúban a tengely ellen, vagy mellette akarnak-e állást foglalni. Habozó, vagy pláne gyanús magatartást nem fognak tűrni. A fegyveres semlegességet is csak abban az esetben fogják elnézni, ha a tengelyállamok előtt nem egészen biztosnak látszó államok garanciát adnak. Kérdésemre, hogy melyek ezek a gyanús államok és mik lennének a garanciák, amelyeket adniok kellene fegyveres semlegesség esetén vagy egyáltalán semlegesség kimondásakor, Romániáról, Görögországról és Törökországról esett szó, de nem titkolta Mussolini, hogy Jugoszlávia is tekintetbe jöhet, mint gyanús állam. A garanciát pedig abban vélik megtalálni, hogy katonailag (kiküldött katonai missziók) óhajtják ellenőrizni az illető államok magatartását. Azt válaszoltam neki, hogy Romániában és Görögországban talán lehet, sőt valószínűleg lehet ilyen eszközökkel dolgozni, de nem hiszem, hogy Jugoszlávia és különösen Törökország területén egy idegen katonai misszió ellenőrzését eltűrnék. Akkor -— válaszolta Mussolini — le fogjuk őket törni. Törökországnál azonban hozzátette, hogy a legnagyobb eréllyel fog igyekezni az olasz kormány arra, hogy Törökországnak jóindulatú semlegességét már most biztosítsa magának. Általában leginkább azt szeretnék a tengelyállamok — mondotta az olasz kormányfő — ha a dunai és Balkán-államok a tengellyel szemben jóindulatú semlegességet tanúsítanának a tengely és más nagyhatalmak között kitörő konfliktus esetén. Hiszen -—• mondotta ő — elsőrangú érdekük fűződik a nagyhatalmaknak ahhoz, hogy erről a nagy területről szerezzék be nyersanyagszükségletüket. A háborús konfliktus pedig megakadályozná a normális termelést, még inkább annak fokozását és gyors lebonyolítását ezeken a területeken. 183