Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

céljai lettek volna, mert Lengyelországot a német érdekszférába sorolták be. Az olaszok nem hiszik, hogy Lengyelország és a Birodalom között konfliktusra kerüljön a sor a közeljövőben, de ha mégis kitör egy konfliktus, az a nézetük, hogy a német hadsereg három hét alatt végezne a lengyel kérdéssel. Csodálatosképpen lehetségesnek tartja Róma, hogy a német— lengyel konfliktust lokalizálni lehetne. Igyekeztünk ezt a hitet megingatni bennük, rámutatva azokra az okokra, amelyek, nézetünk szerint, a jelenlegi feszült helyzetben az esetleges német—lengyel összetűzést világkonflagrációvá fejlesztenék ki, amelyből természetesen Olaszország sem maradhatna ki. Azután elmagyaráztuk részletesen azokat az érdekeket, amelyek gazdasági és katonapolitikai okokból minket a közös magyar—lengyel határhoz fűznek. Tettük ezt főleg azért, mert az volt a benyomásunk, hogy valahogyan nagyon elterelődött Olaszország figyelme Lengyelországról és azokról a lehetőségekről, amelyek úgy Rómát, mint Budapestet német— lengyel konfliktus esetén fenyegethetnék. Albánia. Az olasz kormány rendkívül nagy fontosságot tulajdonít albán szerzeményének. Katonailag kulcspozíciónak tekinti a Balkánon, gazdaságilag pedig sokat vár az ország rendszeres kiaknázásától. Habár Mussolini újból hangsúlyozta, hogy semmit sem óhajt a Balkán-államok status quo-ján változtatni, úgy ő, mint Ciano gróf többször is mutattak rá arra, hogy Szaloniki 140 kilométerre van az albán pozícióktól, a bolgár határ pedig 100 és egynéhány kilométernyire. Albániában nagy garnizont szándékoznak fenntartani, jelenleg állítólag 200.000 olasz katona volna máris az országban. De az albánokat is be fogják lassanként sorozni. Az albán katonai anyagot kiválónak tartják, és adott esetben Albániából kiindulólag a Jugoszláviában levő albán lakosságot is (Kosovo Polje) fel akarják fegyverezni Jugoszlávia vagy Görögország ellen. Ezeknek számát 800.000-re becsülik. A megfelelő fegyverzetet csempészésre készen tartják. Futólag megemlítették, hogy Albánia okkupációjára Zog király kétértelmű magatartása adott okot, de nagyon érezhető volt, hogy a főok Albánia stratégiai helyzete volt. Az albán partok és Olaszország között az Adriai tengert másfél millió lírás költséggel Mussolini szerint teljesen el lehet zárni, úgy hogy Olaszország az Adriai-tengert most már tényleg beltengernek tekintheti. Albániának a Balkánon éppen olyan kulcspozíciót tulajdonítanak Olaszország szempontjából, amit Magyarországnak a Dunamedencében. Az albán akcióval kapcsolatban többször is kiemelte Mussolini Németország és Jugoszlávia kifogástalan magatartását. Görögországra annyit mondott, hogy az némi habozás után észretért és sietett jó képet vágni az ügyhöz. Ezzel kapcsolatban a Balkán-paktumról, melynek jelenlegi helyzete felől érdeklődtem, Ciano gróf odanyilatkozott, hogy az csak papíron létezik. Roosevelt elnök kezdeményezése Olaszországot ugyan kedvezőtlenül érintette, de Mussolini magatartásából kiviláglott, hogy csak Németországgal való szolidaritásból óhajt vele foglalkozni. Érzi, hogy az ismeretes távirat főleg Németország ellen irányul. Eleinte Gőringgel azon gondolkoztak, hogy egyáltalán nem is vesznek tudomást a táviratról, de azután 182