Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

információim szerint közvetlen angol befolyásra is. Eleinte talán azért volt nyugodtabb az itteni hangulat, mert elsősorban arra gondoltak, hogy az erőviszonyok szempontjából Csehország és Morvaország protektorátus alá való helyezése katonai szempontból nem is jelent oly nagy változást, miután a Münchenben megnyirbált Csehszlovákia háborús konfliktus esetén úgysem jelentett volna semmit francia szempontból. Később angol befolyásra főleg a morális momentumok léptek előtérbe. A francia sajtó a lehető leghevesebben mutatott reá arra, hogy Németország nemcsak a müncheni megállapodást és a decemberi francia—német egyezményt szegte meg, hanem nyíltan szembe helyezkedett mindazon elvekkel, amelyeket eddig a nemzeti szocialista állam főprincípiumaiként hangoztatott. Hogyan lehetséges ily körülmények között normális internacionális együttélést folytatni Németországgal? A francia kormány mindenek előtt a legmesszebbmenő felhatalmazást kért a parlamenttől, hogy ugyanoly gyorsasággal és átütőerővel intézkedhessék a külső veszély leküzdésére, mint a diktatúrák — amiről más helyen jelentek. Ugyanakkor Angliával egyetértésben elhatározta, hogy ellentétben az Anschlussal szemben követett eljárással, nem ismerik el Csehország és Morvaország bekebelezését és ebből levonják a gyakorlati következtetéseket is. A sajtóból ismeretes, és azért nem is tárgyalom bővebben, miként folyt le a francia és angol nagykövetek berlini tiltakozása, valamint a reá azonnal bekövetkezett visszahívásuk, amire Németország hasonló lépésekkel válaszolt. Igen nagy izgalmat okozott Párizsban rövid ideig Németországnak állítólag Romániához intézett ultimátuma, amelyben itt a hivatalos körök is hittek volt. A teljesen ellentmondó információk alapján ma még nem lehet megállapítani, hogy valóságban mi történt. Jelenleg mindenesetre ezt a kérdést sokkal nyugodtabban ítélik meg. Az olasz

2

3 és lengyel

2

4 nagykövetekkel, valamint francia politikusokkal folytatott megbeszéléseim, valamint parlamenti és sajtókörökből származó információim szerint, jelenleg Németország irányából nem várnak imminens háborús veszélyt. A közfigyelem ismét Olaszország felé fordul, melynek várható állásfoglalásáról itt különböző, nem ellenőrizhető hírek vannak forgalomban. Ha Olaszország Franciaországgal szemben elfogadhatatlan követelésekkel lépne fel és ezeknek elfogadását messzemenő katonai előkészületekkel iparkodnék kikényszeríteni, nem látom, hogy a jelenlegi feszült helyzetben hogyan volna a háború kitörése elkerülhető. Ha Olaszország, a csehországi események hatása alatt, módosítaná és enyhítené eddigi politikáját úgy, hogy a közvetlen háborús veszély erről az oldalról is el múlnék, itteni felfogás szerint még teljesen beláthatatlan, miként lehetne Németország és a nyugati hatalmak között némileg normális viszonyt létesíteni. Franciaország és Anglia annyira leszögezték magukat és oly intézkedéseket tettek az új állapot el nem ismerésére vonatkozólag, hogy 2

3 Guariglia, Raffaele 2

4 Lukasiewiz, Juliusz 103