Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)
Benes londoni tartózkodására 3 5 terelvén a szót, Grandi csodálkozásomra nem is tudott arról, hogy Benes itt volna, holott vagy két héttel ezelőtt minden itteni lap beszámolt erről ! Nézete szerint Benestől ma már mit sem kell tartanunk, ő minden izgágasága és agilitása mellett is ma már „un cavallo morto" és az angolok túl jó sport emberek ahhoz, hogy kimúlt lovakra fogadjanak ! Benes és Titulescu teljes kikapcsolódása az európai politikai életből igen nagy nyereség mindnyájunk számára. Az angol—olasz viszony állása után érdeklődve, Grandi azt mondotta, hogy végre évekig tartó nehéz munka után ez a kérdés is kedvező megoldáshoz jutott, amennyiben az angol—olasz paktum e hó 16-án perfektuálva lesz 3 6 és Lord Perth-nek már birtokában van az a királyi megbízólevél, mely őt „Olaszország királya és Abesszínia császára" mellett nagyköveti minőségben akkreditálja. Nem is képzelem — mondotta Grandi — mily nehéz volt a lassú felfogású és elveken konokul lovagoló angolokkal megértetni, hogy az angol—olasz kibékülés mindkét félre nézve mennyire szükséges ! A Nagykövet e théma kapcsán nagyon panaszkodott nekem a Foreign Office-ra, mely még ma is teljesen Eden szellemétől és politikai irányzatától áthatva gyűlöl mindent, ami német és olasz és minden békés kibontakozást csak megnehezít. Válaszomra, hogy szerencsére nem a Foreign Office, hanem Chamberlain csinálja az angol külpolitikát, ezt Grandi úr elismerte, de megjegyezte, hogy a Foreign Office minden diplomatát elzár a Premier elől, valóságos sorompóként akadályozva meg, hogy azok Chamberlain úrhoz eljuthassanak. Őneki is mindenféle trükkhöz kell folyamodnia, ha egyszer nagyritkán Chamberlainhez akar eljutni, mert egyenes úton ezt nem lehet. Ilyenkor vagy Mussolinitői kell valami, magához a Premierhez szóló message-t ürügyül felhasználnia, vagy közvetítők útján társadalmi úton a miniszterelnököt megközelítenie, Halifax lord kivétel, ki Chamberlainnek lojális munkatársa és kivel nyugodtan és tárgyilagosan lehet beszélni; a Foreign Office többi magasrangú tisztviselője nem hogy nem előzékeny, hanem kimondottan visszautasítólag viselkedik vele szemben ami igen kellemetlen helyzeteket teremt. Ezekután a német—-angol viszonyról került szó és Grandi úr spontán ama nézetének adott kifejezést, hogy sajnos Hitler az utóbbi időkben elmondott beszédeiben 3 7 egyebet sem tett, mint sorozatosan és a leghevesebben támadta az angolokat, az angol ellenzéket, a sajtót és a közvéleményt. Elképzelhető-e — folytatta Grandi —, hogy Mussolini, aki pedig nem is államfő, nyíltan és rendszeresen polemizáljon egy másik nagyhatalom parlamenti képviselőivel. Ez messze méltóságán alul volna és érthetetlen, hogy a Führer ezt nem érzi át, mert hiszen ezen vehemens nyilatkozataival végül is Chamberlain úr helyzetét nehezíti meg és azon feltevéseivel, hogy Chamberlain után itt egy másik ellenzéki kormány jöhetne uralomra, igen aláássa Chamberlain tekintélyét. Duff Cooper, Eden és Attlee mindenesetre 3 5 Benes, Eduard, a Csehszlovák Köztársaság elnöke. 1938. október 5-én lemondott, Párizsba utazott, majd onnan 1938. október 21-én Angliába távozott. 3 6 Az 1938 áprilisában Rómában aláírt olasz—angol egyezmények 1938 novemberében léptek életbe. A.z egyezményeket lásd Ilalmosy Dénes: Nemzetközi szerződések. 1918 — 1945. Budapest, 1966. 415-426. 1. 3 7 Lásd e kötet 6. sz. iratának 11. sz. jegyzetét. 102
