Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

most kárörömmel nézhetik, hogy mennyire sikerült nekik Hitlert felboszszantaniok, ami céljuk is volt és hogy ez sikerült, arra maga Hitler adja dühös beszédeivel nekik a legjobb bizonyítékokat. Az angol—német megértés igen nehéz kérdés, mondotta Grandi. Az angol lassú észjárású és makacs és a végletekig ragaszkodik az egyszer felállított politikai elveihez még akkor is, ha már befelé talán be is látta azok helytelenségét. A német meg érdes, nem simulékony és diplomáciai antitalentum. így azután nemcsoda, hogy ez a két nép egymást a külpolitikában hol az adottságok minél gyorsabb megérzése, lehetőleg megszaglása, a fontos és a reális helyzetekkel való számolás, nem érti meg. Az angolok lassú felfogására és makacsságára iskolapélda az abesszin és a spanyol kérdés. Mindkét esetben ugyanaz történt. Az angolok a végletekig görcsösen ragaszkodtak eredetileg felállított theoriáikhoz és kitartottak azok mellett még akkor is, amikor más nemzet diplomatája már régen belátta volna tévedését és fokozatosan elkanyarodott volna álláspontjából, márcsak azért is, hogy a végén azután a blamage ne legyen olyan nagy. Abesszínia esetében csak most sikerült az angolokkal elismertetni a végleges és megváltoztathatatlan helyzetet, a spanyol kérdésben, melynek mielőbbi likvidálásának szükségességét maguk az angolok is hangoztatják, még ma is ott tartanak, hogy Francot, ki az ország % részét hatalmában tartja, még csak hadviselő félnek sem hajlandók elismerni ! Ha majd Franco végleg győz, ami csak idő kérdése, akkor majd aztán kénytelenek lesznek a tények előtt meghajolni, de nem lenne-e előrelátóbb és az angol tekintélyre nézve is előnyösebb, ha ezt már idejekorán sokkal előbb megtették volna? így azután Angliát az egyik külpolitikai fiasco a másik után éri, pedig ezek nagyrésze agilisabb és simulékonyabb politikával elkerülhető lett volna. Grandi gróf beszélgetésünk végén ismét igen melegen emlékezett meg a mindenkor harmonikus olasz—magyar politikai és személyes együttműködésről, amelytől a jövőben is még sok eredményt vár. Barcza s. k. m. kir. követ Küm. pol. K. 63. 1938-2/25-3994. Másolat. 103