Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

49. A LONDONI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK London, 1938. november 9. Titkos! 149/pol. —1938. Grandi gróf, kit római tartózkodásom idejéből tíz év óta jól ismerek, ma fel akart engem keresni, mire én mentem el hozzá és vele hosszas beszélgetést folytattam. Bevezetésül természetesen a magyar—cseh kérdésről volt szó, mely alkalomból kifejeztem neki személyes örömömet és hálámat is azon igen messzemenő diplomáciai megértésért és támogatásért, melyben Mussolini úr és az olasz kormány minket részesített. A nagykövet erre megjegyezte, hogy a trianoni igazságtalanságok jóvátételének a felvidéki magyarság felszabadítása csupán első szakasza, melyet az ő és kormánya meggyőződése szerint a továbbiak is követni fognak. Grandi gróf szerint a ruthén kérdés megoldása bár néprajzilag nem kifogásolható, de politikailag mégis helytelen megoldás volt, mert a Ruszinszkó megmaradt része, mint már ma is látszik, alig lesz képes önálló életet folytatni és ismét majd csak a csehek kénye-kedvének lesz magát kénytelen kiszolgáltatni, ha egyáltalában élni akar. De az első nagy lépés megtörtént, a kisebbségi kérdés most már napirendre került és azok az államok, melyek nagyszámú magyar nemzetiségeket vettek át, jól tennék, ha okulva a cseh példán, önszántukból megadnák az elszakított magyarságnak az emberi életfeltételeket, még mielőtt erre az események hatása alatt kényszerülve vagy kényszerítve lesznek. Olaszország ebben teljesen mellettünk áll és ha egyéb politikai szempontokat nem is hagyhat tekinteten kívül (tengely !). Ez legfeljebb késleltetheti, de nem akadályozhatja meg majd a földrajzi lehetőségekhez mért igazságos néprajzi és politikai megoldásokat. Kérdésemre, hogy mit hallott Carol román király közeli itteni látogatásának konkrét céljai felől, a nagykövet azt mondta, hogy ő úgy tudja, hogy a románoknak igen nagy szükségük volna egy jó valutában adott kölcsönre, mert ezt Németországtól nem kaphatják meg. A kilátások azonban e tekintetben itt nem valami kedvezőek. Ami a kisebbségi kérdést illeti, úgy Grandi gróf azt hiszi, hogy Carol király itteni látogatása folyamán ez a kérdés is fel fog vetődni, hiszen a románok most a cseh előakta által aggasztva, kénytelenek ezzel a problémával is foglalkozni. A nagykövet azt hiszi, hogy angol részéről e tekintetben Carol király sem visszautasítást, de biztosítást sem fog kapni és legfeljebb platonikus érdeklődésre számíthat. Az angolok a cseh kérdésben majdnem pórul jártak és óvakodni fognak attól, hogy most Közép- és Délkelet-Európában megint egy ilyen kényes kérdésbe belekeveredjenek. Az angolok — folytatta Grandi — az ő nézete és benyomásai alapján a jövőben, azaz legalább is addig, míg katonailag ily gyengék, csakis oly kérdésekkel fognak konkrét módon foglalkozni, melyek őket közvetlenül érintik, más kérdésekben visszavonulnak és a csendes szemlélő biztos szerepét fogják egyelőre betölteni. 101