Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

AZ ANKARAI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Ankara, 1938. november 5. 132/pol. — 1938. Budapestre utazásom előtt nála látogatást teendő, ma felkerestem Aras urat. A török külügyminiszter a legmelegebben gratulált nekem a bécsi döntéshez és bár, mint mondotta, a budapesti török követet

8 erre már utasította, engem is felkért, hogy juttassam el Nagyméltóságodhoz legmelegebb, szívből jövő szerencsekívánatait a magyar igazság győzelméhez. Aras külügyminiszter az eredményt egészen nagyra becsüli és értékét azáltal is növelve látja, hogy ezen eredmény részünkről sem véráldozatot nem követelt, sem pedig nem kényszerített bennünket arra, hogy eddigi politikánkon bármit is változtassunk és nemzeti ideáljainkat feladjuk. A lengyel—magyar közös határ kérdésére vonatkozólag úgy nyilatkozott, hogy az virtuálisan tulajdonképpen már meg van oldva, mivel az alig 40- 50 km-es területsáv aligha tekinthető komoly barrière-nek. A továbbiakban Aras úr Németország ukrán-politikájáról beszélt. A jelek, szerinte, arra mutatnak, hogy Németország egy, az ő befolyása alatt álló nagy Ukrajnát kíván létesíteni Oroszország, de Lengyelország ellen is irányuló éllel. Ő ennek a tervnek a megvalósulását igen veszedelmesnek látja, inivel ebben az esetben Közép- és Délkeleteurópában önálló állam nem maradhatna fenn. Ezért bármennyire is ellenszenves legyen a bolsevista ideológia, Oroszországnak, mint hatalmi tényezőnek fennmaradása európai érdek. Aras úr szíve mélyéből kívánja, hogy a török—magyar viszony, mely a Balkánpaktum

9 megalakulása óta nem haladt a kimélyítés útján azzal a lendülettel, mint amellyel néhány évvel azelőtt megindult, minél bensőbbé és meghittebbé váljon. Az az óhajtása, hogy az eddig válaszfalat képező Balkánblokk ezentúl az országaink közötti együttműködésnek ne akadálya, hanem inkább kedvező terrénuma legyen. Hosszasan fejtegette, hogy Németországot illetőleg a török—magyar érdekek 100%-ig azonosak: a lehetőség legszélső határáig elmenő barátság úgy politikai, mint gazdasági téren, de csak egy bizonyos legszélső határig. Azon túl már a függetlenség forogna kockán, melynek fenntartása pedig nemcsak magyar—török, de európai érdek is. Máriássy s. k. m. kir. követ Küm. pol. K. 63. 1938—21—4004 Másolat. 8 Erkin, Behidj. 9 Az 1934. február 9-én Görögország, Jugoszlávia, Románia és Törökország által aláírt megnemtámadási és kölcsönös segélynyújtási egyezményről van szó. 87