Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

6 A LONDONI MAGYAK KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK London, 1938. november 6. 146/pol. - 1938. Mint már Nagyméltóságodnak megelőző jelentéstételemben beszámoltam, az angol közvélemény legszélesebb rétegei a müncheni megegyezés

10 után megkönnyebbülten lélegzettek fel, mert általa sikerült nekik az egész angolszász népre lidércnyomásként nehezedő világháború veszélyétől megszabadulniok. Az aki látta és átélte itt a kritikus napok szembeötlően pánikszerű légkörét és az itteni ideges, szinte kapkodásszerű hangulatot, valóban kénytelen magában felvetni azt a kérdést, hogy a közmondásos angol flegma és hidegvér hol maradtak? Az angol publikum most annál inkább örül és helyesli Chamberlain mindenáron való béke politikáját, mert utólag derült csak ki, hogy Anglia nemcsak egy támadó, de még egy védekező háborúra sem volt katonailag kellőkép felkészülve. Különösen a légvédelmi intézkedések és felszerelések szinte botrányos hiánya és kezdetlegessége keltett itt meglepetésszerű csalódást. A széles néprétegek ezen érthető emberi érzéseivel szemben áll a kormány belpolitikai ellenzékének magatartása, Churchill, Eden, Duff Cooper és társaik álláspontja az, hogy Anglia Hitler előtti megalázkodásával és a diktatúrák előtti behódolásával semmit sem ért el. Semmit, mert magatartásával korántsem sikerült a világbékét hosszabb időre biztosítani, Anglia tekintélyét pedig az egész világ előtt nyilvánosan csökkentette és előbb-utóbb ismét oly helyzetbe fog kerülni, hogy választania fog kelleni egy újabb megalázó meghátrálás, vagy pedig a háború között. Az angol kormányra mint azt nekem maga Halifax lord is mondotta, a cseh kérdés elintézése után még több, igen fontos probléma megoldása vár. így a spanyol polgárháború likvidálása, az angol—olasz viszony normalizálása s, ha lehetséges, a Nemzetek Szövetségének rehabilitálása és reaktiválása, azaz reformja. Az első két feladat megoldására máris megtörténtek a lépések, melyek sikerrel kecsegtetnek, a genfi intézmény újra talpraállítása már sokkal nehezebb kérdés lévén, erről egyelőre nyilvánosan még nem sok szó esik, de azért az angol kormány ezt az eseményt nem adta fel. Ami az angol—német viszony alakulását illeti, úgy e tekintetben a helyzet ma, a müncheni megegyezés után alig pár hétre, máris kedvezőtlenebb mint volt akkor. Az angol közvélemény ma is változatlan ellenszenvvel viseltetik a német nemzeti szocializmus tanai és megnyilatkozásaival szemben és akármennyire örül is a világháborútól való megmenekülés felett, mégis a legszkeptikusabban ítéli meg Hitler jövőbeli békés szándékait. 1

0 1938. szeptember 29-én Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország által aláírt, a csehszlovák kérdésre vonatkozó egyezményről van szó. Lásd erről: Akten zur deutschen Auswärtigen Politik 1918 — 1945. (A továbbiakban: ADAP.) Serie D, (1937 — 1945). Band IV. Die Nachwirkungen von München. Oktober 1938-März 1939. Baden-Baden, 1951. 119. sz. iratát. 88