Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511

politikának ezen gyümölcsei sorsdöntő fontosságúak a német népre, mert a jövő fogja majd eldönteni, hogy mindaz, ami ebben a tíz napban történt, egy geniális államférfiúnak vérnélküli hódítása-e, amely a német népnek az európai kontinensen való egyeduralmát hivatott biztosítani, avagy a mindent letaposó és kíméletet nem ismerő német akaratnak az erőszakossága, amely a világ többi részének a félelmét és a félelemből fakadó gyűlöletét fogja feltámasztani. A fentvázolt eseménysorozat Csehországnak és Morvaországnak katonai megszállásával, illetőleg bekebelezésével, továbbá pedig a Tótföld egy részének katonai megszállásával vette kezdetét. Mindez természetesen még a müncheni egyezményre nyúlik vissza, amelynek megkötése után rögtön hallatszottak hangok német részről, hogy ez Németország szempontjából nem jelenti a Csehszlovák kérdés végleges megoldását és hogy a müncheni egyezmény ezen az úton csak egy étape-ot jelent. Ennek megfelelően a német bomlasztó munka a megmaradt, az egyes országrészeknek juttatott autonomikus alkotmány alapján már magában véve is gyengített államban megkezdődött, mégpedig olyképen, hogy Szlovákián keresztül provokáltatták a prágai kormányt mindaddig, míg a cseh kormány, amelyben talán bizonyos belső reakciók is érvényre jutottak, március 10-e körül karhatalmilag is fellépett a tótok teljes önállósági kísérletei ellen. Nem tartozik kompetenciámba a cseh kormány és a szlovák kormány között lejátszódott belpolitikai harcot vázolni, csak azt szeretném megemlíteni, hogy a szlovák kormány állandó érintkezést tartott fenn Berlinnel, amire egyébként jelentéstételem folyamán is ismételten bátorkodtam rámutatni. A sorsdöntő fordulat előtt a tót államférfiak utolsó látogatása március 10. után történt meg, amikor is a prágai kormánytól eltávolított Tiso miniszterelnök Berlinbe jött segítséget kérni Hitlertől a cseh terrorizmus ellen.

27

1 Ezen megbeszélések eredménye lehetett a tót országgyűlésnek függetlenségi deklarációja 1939. március 14-én Pozsonyban. A csehszlovák államalakulat ezzel de facto felbomlott. A történelmi tartományok magukra maradtak, Ruszinszkót pedig Prágától Szlovákia választotta el. Március 14-én a késő délutáni órákban Hacha cseh köztársasági elnök, Chwalkovski külügyminiszter kíséretében különvonaton Berlinbe indult, ahova az éjjeli órákban érkezett meg. Hogy a két cseh államférfi mily elgondolások alapján jött Berlinbe, azt egyelőre teljes biztonsággal még megállapítani nem lehet. Tény az, hogy megérkezésük után a 14-ről 15-re virradó éjjel folyamán 1.10 órakor tárgyalni kezdtek a Reichskanzleiben, Hitler birodalmi kancellárral, Göring birodalmi tábornaggyal és Ribbentrop külügyminiszterrel.

27

2 A tárgyalás elég vehemensen folyhatott le, mert a 70 éven felüli Hacha elnöknek, —- aki egyébként szívbajban szenved — ismételten kellett erősítő injekciókat adni. A tárgyalások eredménye a híres történelmi egyezmény volt,

27

3 amelyet reggel 3.55 órakor írtak alá és amely2,

1 Tiso március 13-i németországi látogatására utal. Lásd erről: ADAP. D sorozat IV. 228. sz. iratát. 27

2 Hácha csehszlovák köztársasági elnök és Chvalkovsky külügyminiszter Hitlerrel, Ribbentroppal és Göringgel folytatott tárgyalásáról lásd: ADAP. D sorozat IV. 228. sz. iratát. 27

3 Az egyezményt közli: ADAP. D sorozat IV. 229. sz. irata. 676