Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Az iratok tartalmi kivonata

az evvel kapcsolatban jelentkező olasz —német ellentéteket feszegetni kezdte, Mussolini azt üzente neki, legnagyobb sajnálatára nincs abban a helyzetben, hogy a magyar kormány törekvését a közös határra támogassa. Azt tanácsolja, egyelőre tartózkodjon minden lépéstől, mely Berlinben nemtetszést váltana ki, ahol Kárpát-Ukrajnát úgy tekintik, mintha német terület volna. Ciano szerint Magyarországnak érdeke, hogy jó viszonyban legyen a Német Birodalommal; politikáját a tengellyel való együttműködésre kell alapoznia, de a tengely két vége között Rómához kell közelebb állnia; Jugoszláviával jó volna a szorosabb együttműködést megteremteni, Romániával pedig egy modus vivendit találni; megkérdezte, nem fog-e Magyarország a Népszövetségből kilépni. 23. 1938. XI. 12. A párizsi magyar követ jelentése a külügyminiszternek Párizs Megbízható hírek szerint Hitler Berchtesgadenben François-Poncet nagykövetnek kilátásba helyezte, hogy a közeljövőben javaslatot tesz a francia kormánynak megnemtámadási szerződés megkötésére. Ez azonban nem következett be. A párizsi olasz ügyvivő értesülése szerint a német—francia megnemtámadási szerződés megkötését a franciák kezdeményezték. Hitler utolsó beszédei kedvezőtlen hatással vannak a francia—német közeledésre. Hitler ama törekvését, hogy a gyarmati kérdést előtérbe helyezze, a francia államférfiak különböző beszédekben támadják. A követ szerint ilyen körülmények között a francia —német viszony megjavítására kevés a kilátás. 24. 1938. XI. 12. A párizsi magyar követ jelentése a külügyminiszternek Párizs A francia sajtó az első bécsi döntést Magyarország nagy sikerének könyvelte el; a francia közönség nagy része úgy véli, hogy Magyarország több területet kapott, mint ami az etnográfiai elv szigorú alkalmazása mellett megillette volna. Angliának és Franciaországnak a bécsi döntésből történt kizárását csak néhány ellenzéki lap tette szóvá. 25. 1938. XI. 14. A berlini magyar követ számjeltávirata a külügyminiszternek Berlin A berlini lengyel és olasz nagykövet kényesnek tartja a kárpátukrán kérdést, különösen azért, mert az első bécsi döntés nem jelentett diplomáciai sikert Ribbentrop számára. A nagykövetek véleménye szerint a legcélszerűbb lenne, ha a kárpátukrán kormány kérné a magyar csapatok bevonulását, s ezt Magyarország Berlinnek és Rómának, illetve az egész világnak bejelentené. 26. 1938. XI. 14. A belgrádi magyar követ jelentése a külügyminiszternek Belgrád Ismerteti Kánya külügyminiszter képviselőházi beszéde Jugoszláviára vonatkozó részének ottani visszhangját; külpolitikai szempontból nagy jelentőségű lépésnek tartják, mely előmozdítja a két ország közeledését; belpolitikailag azonban a beszéd ama kitétele, hogy a két ország között fontosabb kérdésekben már alig van nézeteltérés, nehézségeket okoz; az ellenzék ezt Stojadinovid támadására használja fel. Ennek ellensúlyozására Stojadinovic újvidéki beszédében nem válaszolhatott Kánya expozéjára kellő melegséggel. A jugoszláv felfogás szerint a belgrádi kormány — az ellenzék bírálata ellenére — a csehszlovák válság alatt korrekt, sőt a magyar kisebbségek visszacsatolása kérdésében támogató magatartást tanúsított, amiért a magyaroktól nagyobb elismerést vártak. A követ véleménye szerint az ellenszolgáltatás Budapest részéről már megtörtént; felhívja Kánya figyelmét arra, hogy Stojadinovic említett beszédében Görögországról, Törökországról, Romániáról és Bulgáriáról csak egy-két sorban, Csehszlovákiáról lealázóan és sértően emlékezett meg. 16