Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

kénytelen. Miután Comnen úr hasonló érzelmeknek adott kifejezést és kijelentette, hogy reméli, az egyezmény parafálására vagy aláírására a követ úr már ismét egészséges lesz, — rátértem Nagyméltóságod utasításának úgyszólván szórói-szóra való közlésére, amiről a külügyminiszter pontos feljegyzéseket készített magának. — Az általunk javasolt kisebbségi nyilatkozat ismertetésekor megjegyezte,hogy véleménye szerint az „éléments principalement susceptibles" kifejezési mód megint csak túl világosan utal a kisebbségi problémára, mire azt válaszoltam, hogy ezek igazán „vagues" szavak, amelyek értelmileg alig különböznek a „tous les éléments susceptibles" szövegézéstől. Az „administrative' szó kihagyásának javaslatára azt a megjegyzést tette, hogy nem érti miért tesszük azt éppen most, midőn a „mesures législatives"-okon a kisebbségi statútum és minisztertanácsi naplóhatározat kiadásával már úgy is túlestek. Hozzáfűzte, hogy megjegyzéseit természetesen ne tekintsem válasznak, mert ezt formálisan csak akkor adhatja meg, ha javaslatunkról a királynak már referált és másik két kisentente kormány véleményét megkapta. — Ezután nagy emfázissal kitért a kisebbségi főkormánybiztosságra vonatkozó szabályrendelet fontosságának taglalására, kijelentvén, hogy azt szinte a-tól z-tig ő készítette, majd pedig annak magyarázatába fogott, miért kellett eltiltani a lapokat attól, hogy foglalkozzanak e kérdéssel. Szerinte, bár a jelenlegi régime elég konszolidáltnak érzi magát, mégis kénytelen tekintettel lenni az ország közvéleményét még mindig befolyásoló ultranacionalistákra, akiknek szenvedélye, miként a lázas betegé, csak lassan fokozatonként hűthető le. — Erre azt feleltem, hogy ha ez a lehűtés még sok időt fog igénybevenni, a magyar kisebbség a statútum áldásait belátható időn belül nem igen fogja élvezhetni. Ez a külügyminiszter élénk szabadkozását váltotta ki, amely szerint igenis nekik gondjuk lesz arra, hogy a beígért intézkedések tényleg a közel jövőben létre is jöjjenek, a helyi hatóságok pedig, mihelyt látni fogják a közép-európai atmoszféra általános enyhülését, bizonyára a kellő megértéssel fogják a kisebbségi ügyeket is kezelni. — A Csehszlovákiának szánt bővebb kisebbségi nyilatkozat, valamint Csehszlovákia bekapcsolódására vonatkozó két alternatíva megismerése után, Comnen úr annak részletes fejtegetésébe kezdett, hogy miért tartja kizártnak és feleslegesnek a kérdéses bővebb nyilatkozat elfogadását. A közvetítést megkísérli ugyan, de semmi reménye ahhoz, hogy az általunk javasolt diszkrimináló nyilatkozatot a csehszlovák kormány elfogadja. Majd azzal folytatta, hogy úgy Jugoszláviának, mint Romániának a legnagyobb mértékben tekintetbe kell venniök a nyugati közvéleményt, valamint országaik nagyrészének közvéleményét, amelyek rendületlenül kitartanak a kisentente kombináció mellett. Lehetetlen tehát nekik bármi olyat aláírni, ami akár a külföldön, akár a belföldön azt a benyomást kelthetné, hogy Csehszlovákiát cserben hagyták. Midőn allúziót tettem a sinajai határozatokra, amelyek szerint a kisebbségi kérdésben minden kisentente állam szabadkezet nyert, becsület-szavát adta, hogy a három kisentente állam között a legteljesebb szolidaritás érintetlen maradt. Abban állapodtak meg, hogy a tervbe vett magyar—kisentente megállapodás minden nemzetközi 32* 531