Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

adni? Ha ez így van, Tiszo miniszterelnök ajánlatát nem hajlandó komolyan venni, erről tárgyalni sem lehet. BACINSKY miniszter annak hangsúlyozása mellett hogy Slovensko tekintetében nem tartja magát illetékesnek nyilatkozni, Russinsko tekintetében azonban feltétlenül az a helyzet, hogy Russinsko rutén és magyar lakossága gazdaságilag teljesen egymásra lévén utalva, a két népnek együtt kell maradnia. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter: ily gondolatmenetet nem vagyunk hajlandóak követni. Számtalanszor kijelentettük már, hogy ragaszkodunk az egyenlő elbánás elvéhez s a magyar nép számára ugyanazt a megoldást követeljük, mint amely német és lengyel viszonylatban bekövetkezett. Ha ez nem történik meg, nem érhetünk célt. KRNO követ rámutat arra, hogy a müncheni egyezményben nincs szó területi rendezésről, az tehát nyitva hagyja az autonómia útján történő rendezés lehetőségét. A magyar delegáció által hangoztatott nemzetiségi elvről maga Hitler kancellár jelentette ki, hogy azt egyes esetekben nem lehet alkalmazni. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter erre közbeveti, hogy Hitler kancellárnak az a nyilatkozata, melyre Krno követ céloz azokat a népcsoportokat tartotta szem előtt, amelyek területileg nem függenek össze anyaországukkal. WETTSTEIN JÁNOS rendk. követ és mcgh. miniszter hangsúlyozza, hogy ő maga volt az, aki a prágai kormánynak ismételten tudomására hozta, hogy a magyar kormány területi cessziókról óhajt tárgyalni. Ehhez Krofta külügyminiszter kifejezetten hozzájárult, ligy hogy a legújabb csehszlovák javaslat a kölcsönösen elfogadott tárgyalási alap egyoldalú megváltoztatását jelenti. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter a vitának azzal vet véget, hogy kijelenti, miszerint a magyar delegáció az autonómiára irányuló cseh javaslatról nem hajlandó tárgyalni. TISZO miniszterelnök abból a célból, hogy a csehszlovák delegáció egymással tanácskozhassék, kéri az ülés pár percre való felfüggesztését, amihez a magyar delegáció hozzájárul. Az ülésnek rövid szünet után való újból megnyitása után TISZO miniszterelnök közli, hogy a csehszlovák delegáció újabb bizonyítékát óhajtván szolgáltatni annak, hogy területi alapon is hajlandó tárgyalni, felajánlja Pozsony és a Pozsony környékén fekvő négy nem magyar község kivételével a Csallóköz visszaadását azzal, hogy Komárom szabadkikötővé nyilváníttassék. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter kijelenti, hogy magyar kormány a határnak nem csak Pozsony és Komárom közötti részén óhajt változtatásokat; ezért a csehszlovák ajánlatot nem tekintheti a magyar követelésekre tett konkrét ellenjavaslatnak. Gróf TELEKI PÁL vallás- és közoktatásügyi miniszter térképen dokumentálja, hogy a határnak a csehszlovák javaslat által nem érintett, részén is zárt magyar lakosságú területek vannak. Semmi okot nem lát fennforogni arra, hogy egyes zárt magyar területek, mint a Csallóköz Magyarországhoz visszacsatoltassanak, mások ellenben nem. A csehszlovák ajánlat 761