Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

egyébként a Pozsony — Komárom-i szakaszt illetően sem tekinthető elfogadhatónak, arra való tekintettel, hogy ezen a szakaszon a néprajzi határvonal a csehszlovák részről javasolt Kis-Dunától messze északra vonul. Térképen demonstrálja, hogy éppen ezen a részen még az 1930-as csehszlovák népszámlálási adatok alapján is ott vonható meg a néprajzi határ, ahol azt a magyar javaslat teszi. A csehszlovák javaslat elfogadásával zárt tömbben együtt élő nagyszámú magyar maradna csehszlovák uralom alatt. TISZO miniszterelnök: a csehszlovák szakértők szerint a határnak a magyar delegáció kívánsága szerint való megvonása esetén a Magyarországon élő 400.000 szlovákon felül, újabb 400.000 szlovák csatoltatnék Magyarországhoz. Hol van itt a nemzetiségi gondolat? Felveti azt a kérdést, nem volna-e lehetséges a jelenleg Magyarországon élő szlovákok és a Csallóköztől északra élő magyarság között kölcsönös áttelepítést csinálni. Gróf TELEKI PÁL vallás- és közoktatásügyi miniszter nem nagyon hisz a lakosságcsere keresztülvihetőségében. Az egyetlen eset görög — török viszonylatban történt, azonban roppant nehézségeket okozott és nemigen érte el a célját. Ott egyébként is az idők folyamán megtelepedett tengerparti lakosságnak eredeti hazájába való visszatelepítéséről volt szó, nem pedig őslakosság áttelepítéséről. Ezt különben sem lehet az érdekeltek megkérdezése nélkül keresztülvinni, ami hosszú időt venne igénybe. A probléma márcsak azért sem látszik a jelenlegi tárgyalások keretében megoldhatónak. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter anélkül, hogy konkrét javaslatot óhajtana tenni, rámutat a népszavazási prineipiumra, amelyet a konkrét esetben esetleg alkalmazhatónak tart. A csehszlovák delegációt a kérdés felvetése láthatólag meglepi, azt egymás között érdeklődéssel latolgatják, végül is anélkül, hogy határozott választ adnának, kijelentik, hogy a kérdést az egész vonalon lehetőleg népszavazás nélkül szeretnék közvetlen megegyezés útján megoldani. Ezt követően hosszabb formátlan eszmecsere indul meg a két delegáció tagjai között, ki-ki statisztikai adatokkal és térképekkel bizonyítja saját álláspontjának helytálló voltát. Végül is KÁNYA KÁLMÁN külügymimiszter felszólítja a csehszlovák delegációt, hogy a határvonal többi részére is terjesszen elő konkrét javaslatokat. TISZO miniszterelnök kijelenti, hogy a csehszlovák delegáció erre elvben hajlandó, azonban mielőtt ezt megtenné bizonyságot óhajtott szerezni az általa egy konkrét határszakaszra tett indítvány kapcsán arról, hogy a magyar delegáció mennyiben tekinti az új határ tekintetében tett javaslatát megváltoztathatatlannak, illetve, hogy hajlandó-e abból a magyar delegáció engedni és mennyit. Megállapítja a lefolyt diszkusszióból hogy a magyar delegáció nem ragaszkodik teljes merevséggel javaslataihoz. GRÓF TELEKI PÁL vallás- és közoktatásügyi miniszter hangsúlyozza, hogy a magyar javaslat nem alkudozás céljára készült olyan ajánlat mint aminőt az üzleti életben szoktak tenni a felek, akik előre tisztában vannak azzal, hogy mindegyik engedni fog a saját álláspontjából és valahol a középúton találkoznak. A magyar javaslat elvi alapokon áll és attól csak kisebb mértékben lehet eltérni. Eltérések és engedmények lehetősége annyival inkább megvan, mert vannak egyes területek, ahol a népi határt soha762