Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

pontból nem felel meg a realitásnak. A leghatározottabb meggyőződéssel állítja, hogy a magyar delegáció által javasolt határ megfelel az etnográfiai helyzetnek. Kisebb eltérések legfeljebb abból adódhatnak, hogy a határ megvonásánál a magyar delegáció nem óhajtotta elvágni egyes községek területét. Felteszi, hogy ezt a csehszlovák delegáció méltányolni tudja. TISZO miniszterelnök az 1910-es statisztikai adatokat semmi esetre sem hajlandó tárgyalási alapul elfogadni. Személyes tapasztalatból tudja, hogy az akkori régime mellett nagy számban voltak szlovákok, akik ideiglenesen elszakadva saját fajiságuktól magyaroknak vallották magukat. Felfogása szerint nem is lehet a jelen tárgyalások célja az, hogy különböző statisztikai megállapítások helyessége felől vitatkozzunk. Ezért csak mellesleg jegyzi meg, hogy ha az 1910. évi adatoknál régibb adatokra mennénk vissza, úgy ezek csehszlovák szempontból kedvezőbbek volnának. Tiszo miniszterelnök szerint a kérdést egy nagyszabású közép-európai újjárendezés szempontjából kell nézni és egy olyan rendezést keresni, amely a rendezés által érintett népeknek úgy gazdasági, mint kulturális együttélését megfelelően biztosítja. Közölheti, hogy intézkedésére a pozsonyi országos hivatal máris felállított egy magyar osztályt. A szlovákok maguk tudják a legjobban, mit tesz az, ha egy nép nemzetiségi szempontból nem élheti ki magát. Ezért a szlovák kormány nem fog abba a hibába esni, hogy a magyar lelkeket el akarja nemzetietleníteni. Legyen a magyar delegáció meggyőződve, hogy a csehszlovák delegációban senki sincsen aki egy új Trianont akarna csinálni. Ha ebből a magasabb szempontból tekintjük a kérdést, úgy kétségtelen, hogy egy olyan rendezés, amelyik az egyik fél szempontjából nincs tekintettel a gazdasági életérdekekre, nem lehet tartós. Ezt a közelmúlt eseményei kellően megmutatták. Annak, hogy a csehszlovák delegáció a magyar delegáció memorandumára adott válaszában Pozsonyt, Érsekújvárt, Kassát külön is felemlítette, igen fontos okai vannak. Pozsony a szlovákság kivezető útja a Dunához. Érsekújvár mint vasúti gócpont és mint fejlődőben lévő ipari centrum a szlovákság részére életbevágóan fontos. Megemlíti egyébként, hogy hasonló fontos kiút a Dunához Komárom is, amelynek Magyarországhoz történő visszacsatolása esetére gazdasági kihasználását és az odavezető forgalmat a szlovákság részére biztosítani kell majd. ( KÁNYA KÁLMÁN m. kir. külügyminiszter annak hangsúlyozása mellett, hogy nem érzi magát hivatva arra, hogy gazdasági kérdésekben nyilatkozzék, biztosíthatja a csehszlovák delegációt arról, hogy a gazdasági kérdéseknek a szlovák érdekeket szemelőtt tartó rendezése tekintetében a magyar kormány részéről mindenkor a legmesszebbmenő előzékenységre számíthat. Ezekben a gazdasági kérdésekben véleménye szerint nem lesz nehéz megoldást találni. Most azonban nem arról van szó, hogy gazdasági megállapodásokat létesítsünk. A nemzetiségi elv alapján kell, hogy megmaradjunk, ennek az elvnek az érvényesítése szülte a legutóbbi eseményeket és ennek az elvnek az érvényesítését követeli a magyarság részére a magyar közvélemény is. 749