Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)
TISZO miniszterelnök kijelenti, hogy amennyiben a nemzetiségi elv álláspontjára helyezkedünk, amelyről való letérés neki sem áll szándékában, úgy nem marad más hátra, minthogy a csehszlovák delegáció összehívja szakértőit és a magyar delegáció javaslatait tüzetesen megvitatva új javaslatot tegyenek. Erre természetesen idő kell, mégpedig körülbelül egy hét. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter rámutat arra, hogy a magyar delegáció semmi körülmények között sem mehet bele a tárgyalásoknak egy hétre való félbeszakításába. A magyar delegáció javaslatokat tett és elvárja, hogy a csehszlovák delegáció, amelynek kellő ideje volt egy előkészülésre a saját javaslatait haladéktalanul közölje. Tiszo miniszterelnök kijelentéséből újból csak azt az impressziót nyeri, hogy csehszlovák részről a tárgyalás elhúzására törekszenek és figyelmeztet arra, hogy egy ilyen eljárás a magyar közvéleményre a lehető legrosszabb benyomást tenné. Ha a cseh delegáció egyfelől a magyar javaslatokat elfogadhatatlanoknak minősíti és ragaszkodik olyan városok megtartásához, amelyeknek csehszlovák területen való maradása viszont magyar szempontból elfogadhatatlan, úgy nem látja értelmét a további tárgyalásoknak. A további teendők felől hosszabb vita indul meg, melynek során a cseh delegáció a legkülönbözőbb érvekkel, elsősorban azonban technikai nehézségekre és a szakértők távollétére való hivatkozással a legnagyobb erőfeszítéseket teszi a tárgyalások elhalasztására. Magyar részről viszont Kánya Kálmán külügyminiszter, gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, Pataky Tibor államtitkár és Wettstein János rendk. követ és megh. miniszter ismételt felszólalásokban mutatnak rá a cseh halogató taktika elfogadhatatlanságára, annak a nemzetközi tárgyalási szokásokkal való tökéletes ellentétben létére és főleg azokra a súlyos politikai következményekre, amelyeket a cseh delegáció vonna maga után. A vita eredményeként, amelynek során már-már a tárgyalások megszakadásának előszele lebeg az értekezlet felett, végül is a csehszlovák delegáció feladja a további kertelést és hozzájárul ahhoz, hogy október hó 11-én délelőtt 9 órakor a két delegáció szakértői közös ülésre üljenek össze, ugyanaznap 15 órakor pedig a delegációk plenáris ülést tartsanak annak megállapítása céljából, vájjon a szakértők megbeszéléseiből lehet-e egy olyan tárgyalási alapot találni, amely a megbeszélések továbbfolytatását lehetővé teszi, avagy pedig a két álláspont között olyan áthidalhatatlan szakadék van, amely a tárgyalások továbbfolytatását nem teszi érdemessé. Az ülésről a B alatti közös kommüniké 7 9 adatott ki a sajtónak. Ennek megtörténte után az ülés 16 óra 15 perekor végetért. Küm. res. pol. 1938—7—komáromi tárgyalások jegyzőkönyve. Másolat. 7 9 Lásd e kötet 488b. sz. iratát.
