Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

Az oroszokat Beckkel együtt cselekvésre képtelennek ítélte meg. Hangsúlyozta, hogy Lengyelország soha nem fogja eltűrni, hogy területére egy idegen katona tegye a lábát. Meg van arról győződve, hogy Románia is hasonlóan gondolkozik. Érdeklődött, hogy Romániával szemben milyen a viszonyunk. Felhatalmazásomnak megfelelően kijelentettem, hogy Romániával szemben előreláthatólag igen hosszú ideig területi aspirációink nincsenek és egyetlen törekvésünk csak a magyar kisebbségek helyzetének a javítása. Stachievicz nagyon kérte, hogy tényleg helyezkedjük erre az álláspontra és engedjük meg a románoknak, hogy minden erejükkel Oroszország felé csoportosulhassanak. Végül hosszas eszmecserét folytatott velem a német viszonyokról. Felfogása szerint Németország csak a szudéta-német területeket fogja bekebelezni, mert a nemzeti szocialista ideológia nem tűri idegen népfajok elnyomását. Nem hiszi azt sem, hogy Csehország önként, hogy megmentse jelenlegi területi állományát alávesse magát a teljes német befolyásnak. IJjból csak kifejtette azt a felfogását, hogy a cseh hadsereg képtelen az ellenállásra és néhány nap után a cseh hadsereg összeomlik. Kár tehát messzemenő hadműveleti elgondolásokat dolgozni ki, hiszen ezekre úgysem fog sor kerülni. Végül nagyon megköszönte azt az értékes híranyagot, amit tőlünk több ízben kapott és kifejezte azon reményét, hogy ha eljön az ideje, hadműveleti vonatkozásokban is folytathatunk majd beszélgetéseket. Utána Plzynski [Pelczynski] ezredes a hírszerző osztály vezetője aki a beszélgetésnél végig jelen volt, meghívott ebédre. Vele sokáig beszélgettem a cseh hadsereg értékéről és egyéb technikai részletekről. Majd újból rátereltem a szót a tót kérdésre, ami Stachievicz kijelentései után nyugtalanított. Plcyski lerajzolta előttem papírosra a cseh kérdés megoldása után bekövetkezhető viszonyokat. Jellemzően megrajzolta a lengyel—magyar közös határt a Felvidék középső és keleti részén, viszont ettől nyugatra egy tiszta cseh államot rajzolt, ami a jelenlegi Csehország cseh és morva lakosságából alakulna meg. Azon kérdésemre, hogy a tótokat hova sorozza, megint csak arra tért vissza, hogy a tót nemzet akarata ellenére nem lehet tartós megoldást találni. Aznap este Hory követ úrnál egy a késői éjjeli órákba nyúló eszmecserét folytattunk Kobylanski külügyi osztályfőnökkel. A vele való beszélgetés lényegét az alábbiakban jelentem: Kobylanski hosszasan és kimerítően vázolta Lengyelország helyzetét Németországhoz. Lengyelország sem most, sem a jövőben nem akar ellenséges politikát folytatni Németországgal szemben, sőt törekszenek a német barátságra. Megkívánják azonban a németektől, hogy Lengyelország helyzetét és érdekeit mindenkor respektálják. Nagyon erős kritika tárgyává tette az újabb francia diplomáciát, amelyet dekadensnek jellemzett. Szerinte mindegyik francia az orosz szövetség bűvkörében él és ettől nem tud szabadulni. Lengyelország törekvéseinek végcélját az Észak—Dél biztonsági-öv képezi, amely Norvégiától kezdve Rómáig, illetve kelet felé elhajolva Ankaráig már teljes, kivéve Csehszlovákiát, amelynek ilyenformán el kell tűnnie. Neki is feltettem konkrétan azt a kérdést, hogy ha a cseh kérdés megoldása háborúhoz vezetne, abban Lengyelország hogyan venne részt? Határozottan kijelentette, hogy Lengyelország ebben fegyveresen fellépne, a 469