Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)
Oroszországról beszélve azt a kijelentést tette, hogy nem hiszi azt, hogy Oroszország a mai viszonyok között képes volna külső fegyveres fellépésre. Azonban az oroszoknál — szerinte — mindig számolni kell egy kiszámíthatatlan tényezővel, amely meglepetéseket dobhat a felszínre. Határozott kijelentéseket elkerülő eddigi előadásával szemben a kisententeről konkréten úgy nyilatkozott, hogy az már nem létezik. Meg van győződve arról, hogy Jugoszlávia egy esetleges cseh konfliktusban semleges fog maradni. Franciaország szerepét Beck nem érintette, én pedig szándékosan nem hoztam elő. A fenti beszélgetés körülbelül egy óra hosszat tartott. Beck igen szívesen és közvetlenül beszélt, kérdéseimre és gondolataimra nagyon elevenen reagált. A beszélgetés végén a következő kérdést tettem fel neki: Miniszter úr, nekem egy kifejezetten katonai misszióm is van. Mielőtt ezt a vezérkar főnökének feltenném, szeretném hallani miniszter úr felfogását erről. Érinthetem-e a vezérkar főnöke előtt a lengyel — magyar hadműveleti összműködés kérdéseit? Beck a következőket felelte: A politikai területen egyelőre még sok tisztázatlan elemet látok. Amíg ezek megvilágítva nincsenek addig nem látom gyakorlatilag megoldhatónak a katonai együttműködés szakkérdéseit letárgyalni. A hadműveleti együttműködés pontos adatokat, szilárd és világos kereteket követel meg. Amíg léteznek tisztázatlan elemek a politikai viszonyok között, addig a gyakorlati eredményt a hadműveleti tárgyalásoktól várni nem lehet. Szívesen fogunk azonban ezekről a kérdésekről is beszélni, ha a viszonyok odáig fejlődnek. Beck után Stachievicz tábornok a vezérkar főnöke fogadott. Átadtam neki a vezérkar főnöke őnagyméltósága üdvözleteit. Hasonló meleg érzelmeiről biztosítja a vezérkar főnöke úr őnagyméltóságát és hangsúlyozta, hogy milyen mély hatást tett rá a személye téli találkozásuk alkalmával. Közöltem vele, hogy Becktől jövök, de szándékosan nein vázoltam a Becktől hallottakat. A továbbiak folyamán azonban sokszor nemcsak a gondolatok, hanem még a kifejezések is fedték egymást néha Beck és Stachievich előadásában úgy, hogy az volt a határozott benyomásom, hogy a velem közlendőket előzőleg egymás között átbeszélték. Stachievicz előtt is kifejtettem utazásom célját és hangsúlyoztam, bogy tisztán katonai szakkérdéseket is szeretnék felvetni egészen nyíltan és őszintén. Kérem azonban őt, ha kérdéseim talán számukra kényes területekre nyúlnának el, úgy húzza meg azokat a határokat, amelyek előtt jneg kell állanom. Stachievicz egész lényének megfelelően eddig is kissé merev vólt, ezen kijelentésemre pedig zavartan nézegette cipőjének az orrát. Majd így felelt: Amilyen őszintén tette fel a kérdést, ugyanolyan őszintén fogok mindig felelni. A továbbiak folyamán Stachievicz fokozatosan engedett a kezdeti merevségből és a majdnem két órán át folyt eszmecsere második felében már igen melegen és közvetlenül beszéltünk egymásssal. Bevezetésül vázoltam a német—magyar katonai viszonyt. Ismertettem a német hadsereghez húsz év óta fűződő barátságunkat, de hangsúlyoztam, hogy a német vezérkarral semmiféle hadműveleti megállapodásunk vagy elkötelezettségünk nincsen. Ennek folytán katonai elhatározásunkban 30* 467