Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

részben a külön-külön megbeszélést igénylő konkrét intézkedések segítségével. — Comnen elgondolásában azonban semmi esetre sem szerepelhetett az, hogy a román kormány — ha egyszer a magyar—román viszonyt a mostani megbeszélések eredményeként sikerült rendeznie — mindjárt kötelezettséget vállaljon arra, hogy bdaterális tárgyalások formájában a megbeszéléseket más kérdésekről s köztük hallgatólagosan a kisebbségi kérdésről tovább folytassa. A román kormány szempontjából ennek nem is volna értelme, mert ha a magyar—román megegyezés a kisebbségi kérdés rendezésén fordul meg, ami éppen a magyar álláspont — akkor a két ország között tervezett megállapodásnak kétségkívül ki kell terjednie erre a kérdésre. Viszont, ha a román kormány különböző belpolitikai okok, jogi aggályok és más ürügyek miatt a tervezett megegyezésben még megnevezni sem akarja a kisebbségi kérdést, akkor lehetetlen feltenni, hogy hajlandó lenne nyiltan kötelezettséget vállalni olyan bilaterális tárgyalások folytatására, amelyek tárgya nem lehetne más mint a kisebbségi kérdés; különösen ha Nagyméltóságod kifejezetten feltételként köti ki, hogy ezt hivatalos nyilatkozatban leszögezhesse. — A román kormány számára, amely elég meggondolatlanul saját közvéleménye előtt bizonyos fokig már lekötötte magát eddigi álláspontja mellett, még aránylag könnyebb volna elfogadni azt a megoldást, hogy a magyar kormány felé teendő nyilatkozatban valamilyen formában szó legyen a kisebbségi kérdésről; de az adott viszonyok között egyenesen elképzelhetetlen, hogy nyíltan kötelezettséget vállaljon a kisebbségi kérdés későbbi kétoldalú rendezésére. — A román kormányt óvatosan rá lehet vezetni arra, hogy a kisebbségi kérdésről velünk — még pedig függetlenül a másik két kisentente államtól — in camera caritatis tárgyaljon, amit de facto sikerült is már elérni. De ha szemben eddig mereven fenntartott elvi álláspontjukkal azt kívánjuk tőlük, hogy most már nyíltan kötelezzék magukat kétoldalú tárgyalások folytatására, ezzel csak feltárjuk előttük, hogy hová akartuk őket elvezetni és olyan feltételtől tesszük függővé a megegyezést, amelynek elfogadása a román álláspont teljes vereségét jelentené. — Ha a román kormány hajlandó lenne kötelezettséget vállalni arra, hogy a megbeszéléseket bilaterális tárgyalások formájában folytatja, ezzel nemcsak azt az álláspontját adná fel, amely szerint a kisebbségi kérdés nem lehet ilyen tárgyalások témája, hanem nyíltan megtagadná a folyamatban levő tárgyalásokra nézve a három kisentente állam között, éppen a román kormány kívánságára, a májusi sinajai konferencián újból megerősített szolidaritást is. — Ha mindezt tekintetbe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy az 528/res. pol. számú rendelet 5. pontjában közölt szövegtervezet elfogadtatására vonatkozó kívánság messzebb megy mint minden eddigi kívánságunk; amit román részről kétségkívül vagy úgy fognak értelmezni, hogy a magyar kormány fokozatosan nehezebb és nehezebb feltételeket támaszt vagy, hogy a magyar kormány a tárgyalásokat egyenesen zátonyra akarja juttatni. — 453