Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

meg — nézetem szerint — úgy sem lehetne a román kormánnyal semmiféle megállapodást véglegesíteni, mert az erdélyi magyarság minden ilyen megállapodásban ügyének elárulását vagy legalább is cserben hagyását látná s a magyar—román megegyezést úgy értelmezné, hogy a magyar kormány a kisebbségi kérdés kezelése tekintetében fennálló helyzetet tulaj donképen szankcionálja. Igen valószínű, hogy így interpretálná a megegyezést a román közvélemény egy része is. — Ezért örülök a magam részéről annak, hogy a magyar kormány a tárgyalások befejezését nem kívánja siettetni. — Nagyméltóságod engedélyével most áttérek az 528/res. pol. számú rendelet 5. pontjában foglalt arra az utasításra, amelyet — a rendelet utóiratának értelmében — a magyar kormány második étape-ként írt részemre elő, arra az esetre, ha a fenti elgondolásnak megfelelő kisebbségi nyilatkozatot a román kormánytól semmiképen sem lehet kieszközölni. — Ebben a tekintetben mindenekelőtt is egy félreértést kell tisztáznom.— Az 528/res. pol. számú rendelet 4. oldalának 3. bekezdéséből („A szöveg érdemével kapcsolatban. . .") azt látom, hogy Nagyméltóságod abból a feltevésből indult ki, hogy a kisentente államok a kisebbségi kérdésre vonatkozóan velünk külön-külön további (azaz a mostani protoeole-tárgyalások befejezése után) újabb tárgyalások folytatására hajlandók, amire Nagyméltóságod Comnen velem szemben tett egyik megjegyzéséből következtet, amelyről 123/pol. szám alatt jelentettem.

3

4 — Comnen, amikor legutóbbi javaslatát ismertette, azt hangsúlyozta, hogy az átadott, csupán két pontból álló protocole-tervezetet tekinti a Magyarország és az ú.n. utódállamok közötti megállapodás általános keretének. Mindazokat a specifikus kérdéseket, amelyek ezen kívül még felmerülhetnek „most már az érdekelt államokkal külön-külön kellene tisztázni". Megmondta, hogy a specifikus kérdések közé tartoznak a kisebbségi ügyek is, amelyeknek rendezésére a Protocole keretén kívül, az ugyanakkor átadott és a protocole-val egyidejűleg publikálandó nyilatkozat-tervezetet ajánlotta, megjegyezve, hogy e nyilatkozat szövegére nézve ugyancsak mind a három kisentente állam megegyezett. — Comnen kétségkívül azt akarta értésemre adni, hogy a román kormánynak nincsen kifogása az ellen, ha a másik két szomszédállamtól vagy azok egyikétől más szövegű nyilatkozatot tudunk kieszközölni. (Emlékezetem szerint egyenesen meg is mondta, hogy „A csehszlovák kormánytól valószínűleg az átadott nyilatkozat-tervezetnél messzebb menő szöveget fogunk kívánni. . .") Továbbá értésemre akarta adni, hogy a dolog természete szerint külön-külön kell az érdekelt államokkal megbeszélnünk azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeknek az ú.n. kisebbségi nyilatkozatot — éppen a mi ismételten hangoztatott kívánságunk értelmében — ki kell egészíteniök, s amelyek az érdekelt kisebbségeket és a magyar közvéleményt megnyugtatnák. — Comnen tehát kétségkívül arra gondolt, hogy a protocole-ba foglalt megegyezéssel egyidejűleg, de attól formailag elkülönítve történjék meg a kisebbségi kérdés nyugvó-pontra juttatása részben az ajánlott nyilatkozat, 3

8 Lásd e kötet 251a. sz. iratát. 452