Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - III. Az Anschluss kihatása a közép-európai államokra; Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások folytatása; a májusi csehszlovák válság (1938. március 16—május 30.)

tetéseket. Egy új kisebbségi statutumot dolgoznak ki. A kisebbségek rendkívüli nagy várakozással néznek a prágai kormány által nyújtandó kisebbségi koncessziók elé, úgy bogy Csehszlovákia részéről minket csak egy nagyon messzemenő kisebbségi nyilatkozat elégíthetne ki. A kisebbségi statutum állítólag már rövid idő múlva elkészül és szerintük az összes kisebbségeknek messzemenő koncessziókat fog nyújtani, de egyszersmind megjelöli azt a felső határt, amelyen a prágai kormány semmi körülmények között sem fog túlmenni. A budapesti csehszlovák követ ezt a minap a legnagyobb határozottsággal kijelentette nekem és hozzáfűzte, hogy Prága elvben hajlandó ugyan az általunk kívánt kisebbségi nyilatkozatot megadni, de annak nagyobb fontosságot nem tulajdoníthat akkor, amikor kormánya a kisebbségi kérdés intézményes megoldásával az összes kisebbségeket kielégíteni készül. Az a körülmény — mondotta a csehszlovák követ — hogy országának oly nagyszámú kisebbsége van, arra kényszeríti a kormányt, hogy ezt a kérdést, természetesen az ország biztonságának és integritásának szem előtt tartásával, kielégítő módon rendezze. Nem szóbeli vagy írásbeli ígéretek, hanem az előbb említett tény, azaz a nemzeti kisebbségek nagy száma Csehszlovákiában, adja meg a legbiztosabb garanciát arra, hogy Prágának a kisebbségi kérdés rendezését illetőleg igen komoly szándékai vannak. A csehszlovák követ nyilatkozata szerintem direkt felszólítás arra, hogy várjuk be a kisebbségi statutum megjelenését és csak azután foglaljunk állást ehhez a kérdéshez. A helyzet tehát a genfi tárgyalások óta lényegesen megváltozott, amennyiben a prágai kormány jelenleg több jóakaratot mutat a kisebbségi kérdés megoldására, mint azelőtt. Ezt a körülményt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A helyzet további kialakulásánál a következő lehetőségek veendők számba: 1. — A csehszlovák kisebbségi statutum kielégíti a kisebbségeket. Ha ez következik be, felmerül a kérdés, vájjon Bukarest és Belgrád hajlandók volnának-e Prága példáját követni, mely esetben a kisebbségi kérdést általános megelégedésre lehetne megoldani. Ebben az esetben a leadandó kisebbségi nyilatkozat szövegét illetőleg komoly nézeteltérések alig merülhetnek fel. Ha azonban Bukarest és Belgrád arra az álláspontra helyezkednek, hogy helyzetük más, mint Prágáé és ezért a kisebbségi kérdést Prágától eltérő módon óhajtják rendezni, akkor a román és jugoszláv kormánnyal a kisebbségi kérdésről külön tárgyalást kellene folytatni. — 2. — A csehszlovák kisebbségi statutumot a kisebbségek nem fogadják el és e kérdés körül Csehszlovákiában újabb harc indul meg. Ha a helyzet ily módon alakulna ki, úgy ismét beállna szükségessége annak, hogy Bukaresttel és Belgráddal a kisebbségi kérdésről külön tárgyaljunk, vagy ha utóbbiak erre Csehszlovákiával való szolidaritásuk miatt nem hajlandók, bevárni azt az időpontot, mely a kisebbségi kérdés kielégítő megoldására több esélyt nyújt. Ennek a kérdésnek a rendezése képezi az alapját a viszony normalizálásának és ezért ennek felületes kezelése végzetes hiba volna. Mindenesetre azonban mindakét említett lehetőségnél szükséges bevárni a csehszlovák kisebbségi statutum közzétételét. Amennyiben — nagyon akaratunk ellenére — a kisebbségi kérdés rendezésének elodázására kerülne a sor, úgy a kölcsönösség elve alapján 335-