Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)
megvalósítását meglassítania. E két paktum hatása — legalább átmenetileg — olyan tehertételt jelentett számára, hogy terveit egyelőre fel kellett függesztenie. Mégis ő volt az, aki Romániának és Csehszlovákiának példát adott, hogy Magyarországgal jobb viszonyt létesítsenek. — Ezt elismertem, de egyben hangsúlyoztam, hogy a magyar kormány milyen messzemenő áldozatokat hozott a jobb viszony előkészítése érdekében. — Ezek után áttértünk látogatásom tulajdonképpeni céljára. Ügy tudom — mondottam — hogy tájékozva van arról a beszélgetésről, amelyet Antonescuval előző este folytattam. A román külügyminiszter szuggesztiójára papírra vetettem annak a jegyzőkönyvnek a tervezetét, amely megállapodásunknak keretül szolgálhatna. Szeretném ismerni álláspontját erről a tervezetről, amelyet, ha jónak látja, mindjárt rendelkezésére is bocsátok. — Stoyadinovics átvette az idemellékelt tervezetet. 7 6 Az első cikk átolvasása után azt a megjegyzést tette, hogy annak szövegezését kissé ridegnek és jogászinak tartja. ,,Ezen majd módosítanunk kell." — A jegyzőkönyv második cikkénél megkérdezte, hogy itt milyen intézkedésekre gondolunk. Emlékeztettem, hogy a folyó év március 23.-án belgrádi követünk memorandumot 7 7 adott át neki azokról a sürgős intézkedésekről, amelyek végrehajtásában akkor a magyar—jugoszláv viszony rendezésének feltételét láttuk. Ügy tudom, hogy a memorandumban foglaltak teljesítését annak idején kilátásba helyezte. — Nem egészen van úgy — felelte. Nem fogadtam el mindent amit Alth kívánt. — Hogy kitérjek a vita elől, csak annyit jegyeztem meg, hogy a részletek felől talán nem vagyok kellőképpen tájékozva, de a II. cikk annexének tartalmára nézve úgyis külön kell megállapodnunk. — A III. cikkre 7 8 nem volt észrevétele. — A IV. cikkre azt a megjegyzést tette, hogy a jugoszláviai magyarság vezetőit ő már egyszer fogadta, az ebben a cikkben foglalt kívánságot tehát már teljesítette. Azt válaszoltam, hogy a cikkben tárgyalásokról is szó van s hogy a kisebbségek vezetőivel folytatott tárgyalás az a nyilvános gesztus, amellyel a kisebbségi politika megváltoztatása kifejezésre jutna. Ügy, hogy ehhez a ponthoz is ragaszkodnunk kell. — Stoyadinovich erre újból átfutotta a jegyzőkönyvet és ezúttal azt az észrevételt tette, hogy a II. cikk tartalma tulajdonképpen a IV. cikkhez tartozik. Nincsen értelme annak, hogy a kisebbségről két külön cikkben legyen szó. A II. és IV. cikket tehát össze kellene olvasztani és ezek együtt alkotnák a jegyzőkönyv III. pontját. Majd kijelentette, hogy a tervezetet tárgyalási alapnak elfogadja. Természetesen sokkal nagyobb fontossági! kérdésről van szó, semhogy erről maga tudna dönteni. A tervről jelentést kell tennie Pál régens-hercegnek és csak az ő hozzájárulása mellett határozhatja el magát a továbbiakra. — 7 6 Lásd e kötet 85a. sz. iratát. 7 7 Lásd e kötet 72b. sz. iratát. 7 8 Lásd e kötet 85 a. sz. iratát. 16 A müncheni egyezmény létrejötte 241
