Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

ami Csehországot illeti, a bratislava-környékbeli erődítési korlátozásokat

6

1 és végül a praxisban ugyan alig működő, de teóriában még meglevő vegyes döntőbíróságok intézményét.

6

2 Ha Magyarország ma egyoldalú lépéssel kijelentené, hogy nem érzi magát kötve a trianoni békeszerződés által meghatározott katonai korlátozások által, akkor a kisentente egyrészt maga is felmondaná az őket korlátozó kötelezettségeket és azonkívül a közeledés, kedvezőbb gazdasági viszony teremtése, a kisebbségekkel való jobb bánásmód, stb. beláthatatlan időre lehetetlenné válnának. Értsem meg, hogy neki nincs szándékában a kisebbségi és a többi kötelezettséget felmondani, de ha Magyarország egyoldalú lépést tesz, akkor számára sem maradna más hátra. A másik gondolatmenet, amely szerinte a mostani időpontot kedvezővé tette, az olasz—jugoszláv szerződés egyrészt és az a körülmény másrészt, hogy Olaszország szavának ma Bukarestben is súlya van. Igaz, hogy sajnálatára az olasz—jugoszláv és olasz—román közeledés mellett Csehországot kikapcsolták (ezt a gondolatot valahogyan igen kuszán és nem világosan fejezte ki, úgyhogy e tekintetben nem adhatom vissza híven szavait), de hát elvégre ha mi be fogjuk látni á közeledés előnyeit, ezt meg fogjuk majd értethetni Olaszországgal is. Abszolúte belátja, hogy mennyire nehéz az iniciatíva kérdése, hogy részünkről, de részükről is bizonyára nehéz az első lépést megtenni. De ennek meg kell történnie, és majd csak adódik erre mód. Ö látta, hogy Edennel beszéltem, ezért alkalmasint tudom, hogy Anglia és Franciaország a közvetítésre fel lettek kérve. Ez azonban a másik két kisentente-állam részéről történt és ő inkább ellenezte, remélvén, hogy meg lehet találni a módot a megegyezésre közvetítők nélkül is. Mármost a közeledés kérdésénél a legfontosabb Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának kérdése. Kisentente-körökben senki még csak nem is gondol arra, hogy Magyarországnak revíziós igényeit fel kellene vagy fel lehetne adnia, és teljesen belátja, hogy a régebben hangoztatott assistance mutuelleről szó sem lehet. Magyarországtól nem lehet megkívánni, hogy garantálja a kisentente-államokkal közös határait. Ellenben a realitásokkal számolva, be kell látnia, hogy egy revízió, ha talán valamikor egy háborús konjunktúra útján vagy más úton létre is jöhet, jelenleg nem tartozik a realitások közé. Ha tehát Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát el akarja érni, megegyezés út j án, anélkül, hogy a kisentente-ot terhelő megkötöttségek megszűnjenek, akkor valami biztonságot mégis kellene nyújtania, és ez Krofta úr szerint az lehet, hogy Magyarország egy megnemtámadási szerződést köt vagy nyilatkozatot ad a kisentente államainak. 6

1 A trianoni béke 51. cikke kimondta: „A Csehszlovák állam kötelezi magát, hogy semmiféle katonai müvet nem emel területének Pozsonytól délre, a Duna jobb partján fekvő részén." Lásd erről: 1921. évi törvények gyűjteménye. 591. 1. 6

2 A trianoni béke 239. cikke kimondta, hogy egyfelől a Szövetséges és Társult hatalmak mindegyike, másfelől Magyarország között vegyes döntőbíróságokat kell felállítani. Minden ilyen bíróság három tagból áll. Egy-egy tagot az érdekelt kormányok jelölnek ki. Elnökét a két kormány közös megegyezésével kell választani. A döntőbíróságok — a hatáskörükbe utalt — tartozások, javak, jogok és érdekek, szerződések, elévülések és ítéletek, valamint az ipari tulajdon kérdéseiben voltak hivatva dönteni. Lásd erről: 1921. évi törvények gyűjteménye. 957—958. 1. .224