Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Krofta úrral szemben általában receptíve viselkedtem, annál is inkább, mert nem tudtam, hogy Nagyméltóságod nem teljesen elutasító álláspontra fog-e helyezkedni. Ennélfogva ezen beszélgetés alatt nem is mutathattam túlsók kíváncsiságot Krofta közléseinek détail-ai iránt, nehogy ebből azután azt a következtetést vonja le, mintha kapva-kapnánk közeledésén. Ellenben körülbelül ezen a ponton közbevetettem, hogy fegyverkezési egyenjogúságunk kérdését nézetem szerint igazán nem lehet feltételekhez kötni, az ma már olyan volna, mint hogyha ebben a teremben mindenki szabadon lélegezhetnék, és ezt csak egy személynek tiltanák meg, illetve feltételekhez akarnák kötni. Ha feltétel nélkül elismerné a fegyveres egyenjogúságunkat, akkor kezdődhetnék utána a közeledés. Krofta úr erre azt mondta, hogy ez egy cireulus vitiosus, ezen túl kell magamat tennem. Ismételte, hogy reménye van arra, miszerint a kezdő lépés nehézségeit át lehet hidalni. Ő a maga részéről az előttem kifejtett gondolatmenetet prágai követtársamnak annak szabadságra való utazása előtt máris elmondta, de persze nem oly részletesen, mint most nekem, mert akkor még nem tudhatta, hogyan vélekednek kisentente-kollégái. Nekem most már határozottan mondhatja, hogy közte és a másik két kisentente-állam között semmiféle lényegbeli nézeteltérés nincs, tehát azt, amit mondott, határozottan vegyem úgy, mint a kisentente közös nézetét. Beszélgetésünk további része Wettstein követről, egészségi állapotáról, a prágai viszonyokról stb. szólt és már nem volt fontos. Közbevetőleg azonban Krofta úr megjegyezte, hogy még folyó hó 27-éig, péntek estig marad Genfben, mire azt válaszoltam, hogy az általa elmondottakat a legközelebbi kínálkozó alkalommal Nagyméltóságod tudomására fogom hozni, ' de hogy általában az általa ecsetelt szituáció csak e napokban érvén meg, természetesen nincsen és nem is lehet instrukcióm, melynek alapján bármilyen érdembeli választ adhatnék. Csupán azt jegyeztem még meg, hogy bizonyos itt és másutt megjelent sajtóhírek túlzásaik és mérges hangjuk miatt nem alkalmasak arra, hogy az általa kedvezőnek ítélt időpontot a közvélemény előtt ilyennek feltüntessék. Krofta úr biztosított arról, hogy ha ily sajtóhírek megjelentek, ezektől a cseh kormány vagy a kisentente-kormányok távol állanak. Legyen szabad ezen két fent ecsetelt beszélgetéshez egynéhány igen közelfekvő megjegyzést fűznöm. Nyilvánvaló, hogy Csehország izolálva érezvén magát, iniciálta ezt az egész genfi kampányt és hogy Krofta úr személyesen épp ennek irányítására érkezett ide, előfutárként Londonból ideirányítva a „kis" Benest.

6

3 Itt kereste a nagyhatalmak közvetítő támogatását, és ezt nem kapván meg, úgy tesz most, miniha azt ő személyesen nem is akarta volna. A csehek bizonyára folyton féltek és félnek egy egyoldalú magyar nyilatkozattól és azt mindenáron, tehát egyrészt fenyegetésekkel, másrészt mézes-mázos szavakkal próbálják nekünk kibeszélni. Románia úgy látom, meggyőződéssel, Jugoszlávia kénytelen-kelletlen követi Csehországot; a kisentente egységét Magyarországgal szemben egyelőre fel nem adják. Genfi szempontból nézve, határozottan azt kell állítanom, hogy nemcsak a nagyhatalmaknál, de pl. a skandináv államoknál, Görögország6

3 Benes, Vladislav, csehszlovák hírlapíró, Benes köztársasági elnök unokaöccse. A müncheni egyezmény létrejötte 225