Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

88. A NÉPSZÖVETSÉG MELLETT MŰKÖDŐ MAGYAR KÉPVISELET VEZETŐJÉNEK JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Genf, 1937. május 27. 15/pol. — 1937. Titkos! A genfi tanácsi ülésszak első napja óta cseh forrásból mindenféle híreket terjesztettek arról, hogy a kisentente ezen ülésszak folyamán foglalkozni fog Magyarország felfegyverkezésének kérdésével. Egyes sugalmazott hírek azt vélték tudni, hogy kisentente felfogása szerint megegyezés és közeledés szempontjából a mai időpont különösen alkalmas. Más felelőtlen és részben vad hírek arról véltek tudni, hogy Nagyméltóságod vagy a genfi magyar képviselő a leszerelési bizottságban követelni fogja egyenjogúságunkat, vagy pedig, hogy azt e napokban egyoldalú kijelentés alakjában Budapesten fogjuk proklamálni stb. sb. E hírek Krofta külügyminiszter ideérkezése után, vagyis május 25-én este óta inkább oda sűrűsödtek össze, hogy a kisentente nagy jóindulattal viseltetik Magyarország kívánságaival szemben és e célból bizonyára érintkezést fog keresni az itteni magyar delegációval. Itt féleértés elkerülése végett leszögezem, hogy mindezen hírek kimondottan cseh forrásból származtak. A románok, akiket módfelett felmérgesítenek a folyó kisebbségi ügyek, és akik csak éppen hogy nem illetlenül viselkednek velünk szemben, a sajtó terén nem aktívak, a jugoszlávok pedig a legmesszebbmenő rezerváltságot tanúsítják (a delegátusok listáján szereplő Sztojadinovics miniszterelnök és Purics

5

9 párisi követ el sem jöttek). Sem román, sem jugoszláv részről a sajtó megdolgozása észrevehető nem volt. Ilyen előzmények után nem csodálkozhattam azon, hogy május 26-án este Aga Khan által az egyiptomi delegáció tiszteletére rendezett vacsora alkalmából Eden úr felém jött, félrevont és hosszasan „elbeszélgetett" Magyarországnak szomszédaival való viszonyáról. Eden úr azzal kezdte* hogy mikor Genfbe érkezett, csodálkozással hallotta, hogy a kisentente itt foglalkozni kíván Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának kérdésével. Rövidesen megérkezése után úgy őt, mint Delbos külügyminisztert a kisentente „delegátusai" felkérték, nem-e közvetítenének köztük és Magyarország között ebben a kérdésben. Ő határozottan kijelentette előttük, hogy ilyen közvetítői szerepet nem vállal és azt hiszi, hogy ettől angol példára Franciaország is el f og állani. Eden úr előttem kétízben hangsúlyozta — másodízben kissé eltérő formában —, hogy most, amikor az angol—német viszony határozottan javul és amikor az angol—olasz viszony is jobbá kezd lenni (a második alkalommal ez utóbbit úgy ismételte meg, hogy „most amikor Olaszországot szükségtelenül froissírozni nem akarja"), nem akar vállalni közvetítői szerepet, vagy egyáltalán oly szerepet Középeurópában, mely azt a látszatot keltené, hogy Anglia a középeurópai viszonyokba beleavatkozik. Ellenben kisentente- körökből megelégedéssel hallja, 5

9 Puric, Bozidar. párizsi jugoszláv követ. 222