Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Azon közbevetésemre, hogy az említett terv bizonyára román eredetű, csak helyeslőleg bólintott. A csehszlovák külügyminiszter nagy nyomatékkal biztosított arról, hogy Csehszlovákiának a szóbanforgó kérdésben való fentemlített kisentente álláspont dacára sincs szándékában kisebbségeivel szemben tanúsított eddigi liberális politikáján bármit is változtatni. Krofta úr arra kért, hogy fenti közléseit tekintsem kizárólag az ő részéről nekem adott személyes tájékoztatásnak, ne pedig a csehszlovák kormány, vagy pláne a kisentente részéről jövő hivatalos kezdeményezésnek. Ilyet már azért sem tehetne, mert erre kisentente partnereitől nincs felhatalmazása. Krofta úr fenti közléseit köszönettel tudomásul véve, kijelentettem, hogy azokat teljesen az ő formulázásának megfelelően fogom kormányomnak jelenteni. Interlocutorom erre a dunai államok egymásra utaltságának és a történelmi mult minden ellentéte dacára való bizonyos közös vonásainak hangsúlyozásával kifejtette annak szükségességét, hogy egy szorosabb együttműködés megvalósításával lehetőleg függetlenítsük magunkat a nagyhatalmak befolyásától, hogy a jövőben az eddiginél nagyobb mértékben lehessünk alanyai és ne csak tárgyai az európai politikának. — Végül még megjegyezte, hogy Darányi miniszterelnök úr legutóbbi beszédeiben ezen elgondolás iránt bizonyos megértést vél találni. Nem akarván ennek a kérdésnek taglalásába messzebbmenőleg belebocsájtkozni, megjegyeztem, hogy a tárgyi argumentumok mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos érzelmi momentumokat sem, melyek ezeknél az elgondolásoknál mint erős impedimentum jelentkeznek. Amíg a háborút viselt generáció életben van, a mi közvéleményünk sehogy sem tudja magát túltenni azon, hogy hadifoglyaink mennyit szenvedtek a cseh légionáriusoktól. Az emiatt való elkeseredés még sokkal elevenebb, mint azok a szintén keserves emlékek, melyeket a cseh ezredeknek az ellenséghez való átpártolása nálunk hadviselteknél hátrahagyott. Krofta lirnak ezzel szemben nem voltak ellenérvei, csak sóhajtva jegyezte meg, hogy a háborúban bizony de part et d'autre történtek nagyon sajnálatos dolgok. Az a benyomásom, hogy fegyverkezési egyenjogúságunk ügyével kapcsolatban a kisentente a kisebbségi kérdésben akar üzletet csinálni. Wettstein s.k. m. kir. követ Kiim. pol. 1938—7/7—54. (107) Másolat. .221