Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Én válaszul közöltem vele a legutóbb felállított román követeléseket, Beck megjegyezte, hogy Moscicki lengyel köztársasági elnök, ha Bukarestbe megy, meg fogja mondani Karol román királynak, hogy Lengyelország rendkívül szívesen látna egy magyar—román közeledést. Végül súlyos kritikát mondott a csehek politikájáról, amely oda vezetett, hogy minden szomszédjukkal a lehető legrosszabb viszonyban vannak. Küm. pol. 1938—17/31—1631. Másolat. 77. A PRÁGAI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Prága, 1937. május 15. 107/pol. — 1937. Szigorúan bizalmas! Nála tett mai látogatásom alkalmával Krofta úr anélkül, hogy én a magam részéről ezt a témát a legmesszebbről is érintettem volna, szóba hozta fegyverkezési egyenjogúságunk kérdését és megjegyezte, hogy ezzel jelenleg nagyon behatóan foglalkoznak. Nézete szerint a mostani helyzet ennek a kérdésnek megoldására felette alkalmas volna. Úgy a csehszlovák kormány, mint másik két kisentente partnere is, nagyon sajnálnák, lia Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának megvalósítására ugyanezt a módot választaná, mint annakidején Ausztria, bár természetesen nagyobb baj ebből sem származnék. Mindenesetre simábban menne azonban a dolog, ha az érdekelt kormányokkal való megegyezés útját választaná, mely esetben a kisentente részéről messzebbmenő előzékenységre számíthatna. Erre megjegyeztem, hogy bizonyára ismeretes előtte kormányomnak az az álláspontja, hogy Magyarországnak erkölcsi joga van fegyverkezési egyenjogúságának minden feltétel és ellenszolgálat nélkül való elismerésére. Ezt Krofta úr nem vonta kétségbe és kifejtette, hogy nem is feltételekről volna szó, hanem a kisentente kormányok csak elvárnák,hogy Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának megvalósításával egyidejűleg békés szándékai hangsúlyozására egy gesztust csináljon, amire a legalkalmasabb volna a kisentente államokkal való meg rem támadási szerződések egyidejűleges megkötése. — Ezeknek jelentőségét nem becsüli túl, mert érdemileg nem létesítenének messzebbmenő kötelezettséget mint a népszövetségi paktum, de formai okokból megkötésüket mégis szükségesnek tartja. Ezzel kapcsolatban sejtette, hogy a kisentente kormányok igényeinek erre a minimumra való redukálása Csehszlovákia érdeme. Némi gondolkodás után még hozzáfűzte, hogy ezt az alkalmat a kisentente kormányok fel fogják használni arra, hogy a kisebbségi kérdésben őket terhelő hipotékáktól szabaduljanak. Szigorúan bizalmasan tudomásomra adta, hogy ez tulajdonképen nem fedi a csehszlovák kormány saját álláspontját, de kisentente partnerei iránt való szolidaritásból kénytelen erre helyezkedni. .220