Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

kérdésben az, hogy a restauráció Ausztria belügye. Ami a kisebbségeket illeti, úgy Stojadinovic annak bizonyságául, hogy a jugoszláv közvéleményt a Magyarország felé való közeledés eszméjének megnyerte, biztosíthatná a magyar kisebbségeknek azon jogokat, amelyeket Jugoszláviában a román kisebbség élvez. Ez a legcélszerűbben egy román—jugoszláv kisebbségi szeiződés mintájára kötendő szerződés formájában történhetnék. Fejtse ki továbbá, hogy a magyar kormány hajlandó Jugoszlávia érzékenységét kímélni, különösen a területi kérdésben, és e magatartását a jövőben is fenn fogja tartani. Most Jugoszlávián volna a sor egy kezdeményező lépés megtételére a közeledés érdekében. Említse meg ez alkalommal, hogy Magyarország Kormányzója már egyszer barátságos kijelentést intézett Jugoszláviához,

7 a magyar kormány pedig felajánlotta egy jugoszláv—magyar barátsági szerződés megkötését. Ezen utasításnak Alth júl. 24-én tett eleget, mely beszélgetésre vonatkozólag alább jelentek. Időközben a Minister úr Yukcevic követ útján üzenetet küldött Stojadinovicnak, mely szerint az utóbbi időben lejátszódott események (kiutasítások, egyletfeloszlatások, halálos fegyverhasználatok) azt a benyomást keltették benne, hogy Stojadinovic nem veszi komolyan a magyar jugoszláv közeledést és ennek érdekében nem tesz semmit. Ezek után a Minister úr is ennek megfelelően fog viselkedni és nem fog a jugoszlávok után szaladni. Yukcevic júl. 16-án közölte a Minister úrral, hogy az üzenetet átadta és hogy Stojadinovic azt üzeni vissza, hogy kéreti a Minister urat, ne türelmetlenkedjék. Ő a szerb közvéleményre való tekintettel csak lassan és fokozatosan haladhat a közeledés felé, amely tovább is szeme előtt lebeg. Ezen üzenetre Alth követ utasítást nyert, hogy a Stojadinovichnak a legközelebbi alkalommal a kommunizmus elleni védekezést szuggerálja, mint egy olyan terrénumot, amelyen Jugoszlávia és Magyarország hasznosan együttműködhetnének és amely a közeledés egyik bázisa lehetne. A közös védekezés egyelőre a vonatkozó hírek kicserélésében nyilvánulhatna. Arra vonatkozólag, hogy a közeledés érdekében a jugoszlávok mit várnak tőlünk, a lengyelektől kaptunk híreket. Kobylanski jún. elején azt mondta Hory követnek, hogy irányított sajtóközleményekkel meg kellene nyernünk a magyar közvéleményt a közeledés gondolatának és hogy kívánatos volna, ha egyelőre kevésbé fontos témákra vonatkozó diplomáciai konverzációkat kezdeményeznénk. Orlowski pesti lengyel követ június 17-én közölte a Minister úrral, hogy Beck Belgrádban javaslatokat tett Stojadinovicnak a magyar—jugoszláv viszony javítására, mire Stojadinovic azt válaszolta, hogy hajlandó a javításhoz hozzájárulni, ha Magyarország valamely ügyes formulát találna, amelyben nuance-írozna a Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia elleni követelései között. Kobylanski július közepén azt közölte Horyval, hogy saját nézete szerint Jugoszlávia a kisebbségi téren előzetesen nyújtott esetleges könnyítésekkel quasi denunciálná magát a másik két Kisentente-állam előtt, ezért a konverzációkat a formula és a kisebbségek ügyében egyszerre kellene lefolytatni. Esetleges megnemtámadási szerződés kötésére vonatkozó törekvést ő túlmesszemenőnek tart, mert azt 7 Horthy Miklós 1926-i mohácsi beszédére utal. Lásd e kötet I. fejezetének 97. sz. jegyzetét. .185