Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Jugoszláviának közölnie kellene előre két partnerével, kik meghiúsítanák a tárgyalásokat. Ezen kijelentésével Kobylanski ellentétbe helyezkedett Szembek

8 gróf nézetével, aki június 25-én azt mondta volt Horynak,

9 hogy a legcélszerűbb volna, ha a közeledés ügyét ott folytatnók, ahol 1926-ban elhagytuk, visszatérnénk az akkori tárgyalásokra és egy non-agressziós paktum megkötését túznők ki célul. Kobylanski ezen alkalommal azt is mondta Horynak, hogy Stojadinovic az Orlowski által említett formula megválasztást teljesen a magyar kormányra bízza. Hory benyomása az volt, hogy a lengyelek elérkezettnek látják az időt közvetlen tárgyalások megkezdésére Jugoszlávia és Magyarország között. Ezek után került sor Alth július 24-iki beszélgetésére Stojadinovich-al, mely a következőképpen folyt le: Előbb konstatálták, hogy az osztrák Habsburg-restauráció nem aktuális többé, aztán Alth átadott Stojadinovic-nak egy feljegyzést az utóbbi idők kisebbségi sérelmeiről és rámutatott, hogy e sérelmek a legjobban a kisebbségi szerződés keretében volnának megoldhatók. Ezt Stojadinovic elütötte azzal, hogy „minek egy kisebbségi szerződés? A németekkel is jóban vagyunk és velük nincs szerződésünk." Stojadinovic elismerte, hogy a közeledés eszméje Magyarországon minden rétegben kedvező fogadtatásra talált és kiemelte azt a kitüntető fogadtatást, amelyben a jugoszláv interparlamentáris delegáció tagjait a Kormányzó Űr részesítette. Alth rábeszélésére Stojadinovic megígérte, hogy egy határozott lépést fog tenni Magyarország irányában és tettekkel fogja közeledési hajlandóságát bebizonyítani. Kifejtette, hogy a magyar—jugoszláv viszonyt a német—jugoszláv jóviszony prizmáján keresztül látja, amelyet fenn akar tartani, mert arra súlyt helyez. A ,,les amis de mes amis sont mes amis" elv alapján köztünk is jó viszonynak kellene létesülni. Ha nem, akkor Németországnak választania kellene Jugoszlávia és Magyarország barátsága közt. Stojadinovic még kifejezte azon kívánságát, hogy differenciálva az államok között, hallgassunk a revízióról Jugoszláviával szemben, mire Alth a minister úr nevében biztosította, hogy a magyar kormány hajlandó Jugoszlávia érzékenységét területi kérdésekben kímélni. Stojadinovic erre kifejtette azon óhaját, hogy olyanféle deklarációt adjunk le erről, mint Viola követ

1

0 tette megbízólevele átadásakor, ha nem is olyan ünnepélyes formában. Ez jó ütőkártya volna a kezében, mondta. Alth a válaszadás elől kitért, majd Stojadinovic megismételte azon ígéretét, hogy a fentemlített lépést meg fogja tenni. Alth ezt a kisebbségi sérelmek orvoslására tett ígéretnek tekinti. Mikor Alth agusztus végén Stojadinovicnak felhozta a Jugoszláviába beengedendő lapok kérdését, Stojadinovic ismét hangoztatta vele szemben készségét a lassú, meggondolt közeledésre. A kommunizmus elleni közös védekezés gondolatát ez alkalommal melegen felkarolta. A hírek kicseréléséről szerinte a belgrádi rendőrfőnökkel kellene tárgyalnunk. Ezen kérdést szeptember 8-án aztán a belgrádi politikai osztályvezető is felhozta és közölte ottani ügyvivőnkkel,

1

1 hogy javaslatunkat a jugoszláv belügymi8 Sembek, Ivan, a lengyel külügyminisztérium államtitkára. 9 Hory András, varsói magyar követ. 1

0 Viola, di Campalto Guido, belgrádi olasz követ. 1

1 Ghiczy Jenő .186