Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)

felelően a magyar — német barátságos együttműködést a további jövőre is biztosítsuk. Ezen bevezetés után szükségesnek tartottam még az államtitkárt meggyőzni arról, hogy közöttünk tiszta a levegő, vagyis hogy Rómában egy velük nem közölt titkos megállapodás nem jött létrfc. Ez úgy láttam sikerült. így rátértem a) a keleti paktumok kérdésére b) a római paktumhoz való csatlakozás illetőleg ennek kapcsán a német—osztrák kérdésre és végül c) a Magyarországgal szemben esetleg teendő gesztus kérdésére. v. Bülow államtitkár nagy figyelemmel hallgatott végig. Azután megköszönte őszinte és világos érveléseinket és a római megállapodások tekintetében adott nyilatkozatomat, hangsúlyozván, hogy mindenekelőtt leszögezni kívánja, hogy Németország különleges súlyt helyez a magyar barátságra, s hogy eleve mindent ki kell kapcsolni, ami közöttünk egy esetleges elhidegülésre vagy eltávolodásra vezethetne. Ezért ő is ép oly őszintén óhajtaná, az általam felvetett kérdésekre válaszolni. Röviden összefoglalva a következőkben vázolta a német álláspontot: a) A Flandin-féle béketervet Németország nem fogadja el. A német sajtó nem foglalkozott túlságosan e tervvel, hanem átengedte a külföldi főleg angol sajtónak, hogy azt ad absurdum állítsa. A mai napig a velünk ismertetett és előbbi jelentéseimben kifejtett álláspontjuk nem változott, sem a nyugati locarno kérdésében, sem pedig a keleti paktumok tekintetében. Nyugaton nem engednek semmiféle beleszólást a szuverenitásukba, tehát a főkérdésben, áz erődítmények létesítése tekintetében semmi körülmények között sem fogadnak el egyoldalú korlátozást, de hajlandók a 25 éves új locarnót megkötni. Keleten pedig fenntartják bilaterális megnemtámadási szerződések iránti ajánlatukat. Itt regionális szerződések kötésére nem hajlandók s így természetesen nem fogadnák el a nyugati államok garanciáját sem, amire vonatkozólag különben ma is az a véleményük hogy Anglia úgysem volna hajlandó ebben a vonatkozásban új kötelezettségeket vállalni. Azt tartják, hogy már a nyugati vonalon egész tömege fog felmerülni a jogi kérdéseknek, ami által az esetleges tárgyalások el fognak húzódni a végtelenségbe, a keleti paktumoknál pedig, különösen Csehszlovákia tekintetében, még ennél is több akadály lesz. Itt először is, amint már jelentettem, a cseh—orosz paktum katonai vonatkozásainak hatálytalanítását fogják a németek követelni, ami német felfogás szerint cseh részről alig lesz elfogadható. Ez viszont a cseh—német megnemtámadási szerződés létrejöttét erősen kétségessé teszi. A német kormány tehát a mostaniak szerint inkább azt hiszi, hogy a nyugati paktumok, ha egyáltalában, úgy csak hosszantartó nehéz jogi tárgyalások után jöhetnének létre a keletiek pedig talán homokba fulladnak. Arra a megjegyzésemre, hogy csak a keleti vonatkozásban teendő koncessziók ellenében tudnák a nyugati frontot tartani, Bülow azt mondotta, hogy akkor sem tartja ezt cseh engedmények nélkül lehetségesnek. De különben is ha ezen szerződés létrejönne és ha arra kényszerülnének, hogy azt 10 vagy 15 évre, de esetleg 50 vagy 100 évre kössék meg, ez teljesen irreleváns. Evvel kapcsolatban lényegileg ugyanolyan 123