Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)

pcktív russzinszkói pártok egybefogását keresztülvigyük. Egy ilyen egybefogás annál szükségesebb volna, mert noha Hodzsa kezdeti lendülete láthatólag megtört, mégis valószínűnek kell tartani, hogy már csak azért is, hogy külpolitikai kudarcait felejtesse, igyekezni fog a beígért russzinszkói autonómiát valamilyen formában megvalósítani. Ennek a Hodzsa-féle autonómia-tervnek diskreditálására szuggerált eszmét, hogy t. i. egy Kurtják-párti

1

5 képviselő a prágai parlamentben olyan követelésekkel álljon elő, melyeket a cseh kormány semmiesetre sem adhat meg, meg szándékozunk valósítani. A mi felfogásunk szerint olyan féle autonómiát kellene követelni, mint amilyennel Horvátország bírt a Magyar birodalom keretében. Szeretnénk tudni, hogy lengyel részről miképen ítélik meg a rutén kérdés megoldásának jövőbeni lehetőségeit. 6. Milyen a lengyel — román viszony és fennáll-e a lehetősége annak, hogy a Románia és Szovjet között tervezett katonai szövetség meghiúsít tassék ?

4

6 7. Amennyiben az abesszin kérdésben komplikációk állanának be és az angol—olasz feszültség komollyá válnék, Lengyelország milyen magatartást tanúsítana? (Olasz részről nincsenek nagyon megelégedve a Lengyelország által a szankciók kérdésében

4

7 utóbbi időben elfoglalt állásponttal... ) 8. A magyar—jugoszláv viszonyban egy lassú javulás jelei mutatkoznak. A magyar kormány ismerve Varsó ezirányú intencióit, a maga részéről igyekezett ezt a folyamatot elősegíteni. Szerb részről viszont Stojadinovic ministerelnök utolsó külügyi expozéjában néhány tárgyilagos szóval emlékezett meg Magyarországról, amit a magyar sajtó kormányutasításra barátságosan regisztrált. Noha el kell ismerni, hogy Stojadinovic a magyar— jugoszláv közeledés kérdését bizonyos jóindulattal kezeli, minek hatása a jugoszláv sajtó aránylag objektív hangjában is megnyilvánult, mégis nem szabad szem elől téveszteni azokat a komoly akadályokat, melyek a magyar—jugoszláv közeledést erősen hátráltatják. Ha el is tekintünk az 1934. évi szenvedélyes sajtókampány

4

8 utóhatásaként egyes szerb körökben ma is fennálló ellenszenvtől, valamint Prága és Bukarest intrikáitól, a Stojadi4

5 A Bródy András által vezetett Ruthén Autonóm Földműves Szövetségről van szó. 4

6 Lásd e kötet I. fejezetének 24. sz. jegyzetét. 4

7 Lengyelország a Népszövetségnek az Olaszország ellen hozott és a gazdasági szankciókra vonatkozó határozatához csatlakozott. 4

8 Sándor jugoszláv király meggyilkolása után Jugoszláviában éles sajtóhadjárat indult Magyarország ellen. A jugoszláv kormány, noha tudta, hogy a marseille-i gyilkosság szálai Rómába és Berlinbe is elvezetnek, a merényletért egyedül Magyarországot próbálta felelőssé tenni, és ilyen értelemben fordult beadvánnyal a Népszövetséghez. 119